AMERIKÁBÓL JÖTTEM

„Good to See You 2023” spoken word est

HENRY ROLLINS Budapesten

Katona József Színház, 2023. február 12. vasárnap

Előszó:

A szervezők pontos kezdést ígértek, így 17:15-kor indultam Kecskemétről. Egyedül utaztam. Az autóban a Fugazi "End Hits" c. lemezével hangolódtam az estére, részben mert elfogott a nosztalgia, részben pedig mert szerettem volna belehelyezkedni abba a szűkebb és tágabb közegbe, ahonnan Henry Rollins érkezik. Miután a kocsimat szó szerint elragadta egy parkolóház gigantikus méretű liftje és eltette egy polcra, átsétáltam a program helyszínére.

Mivel minden hang- és képfelvevő eszköz használata tiltva volt, fotót nem készítettem. De hogy ez ne szegje kedveteket, leírom, hogy nézett ki Henry Rollins vasárnap este Budapesten: fekete pólóban, fekete melegítőben (?) vagy hosszúszárú edzőgatyában (?) és fekete cipőben lépett (pontosabban kocogott) színpadra, fehér haja rövidre nyírva. A mikrofonállványt azonnal félreállította, majd a mikrofonkábel jelentős részét a kézfejére csavarva bal kezében tartotta a mikrofont az elejétől a végéig.

Az előadásról:

A színházban az ötödik sorban ültem, középen, így kiválóan láttam Rollins-t. Nagyon szórakoztató, nagyon szerteágazó előadás volt. 2 óra 15 percen keresztül beszélt - megállás és folyadékbevitel nélkül. Annyira sűrű cucc volt, hogy egy pillanatra sem engedett elkalandozni. Néha előfordult, hogy nagyon behadart, ott időnként nem jött át feltétlen a kontent, de alapvetően mindent értettem - még a csavarosabb poénokat, nyelvi játékokat is.

Az estét magyar vonatkozású visszaemlékezéssel kezdte, Dietmar Lupfer magyar csajáról, a VHK-ról és a Budapesten töltött egykori off-day-ekről magyarázott. Érdekes, hogy Rollins tudatosan kerülte a taps kialakulását, de itt mindjárt hagyott egy kis időt, hogy a VHK méltatását megtapsoljuk, amire elég kevesen reagáltunk. Erre mosolyogva meg is jegyezte, hogy úgy tűnik, itt van mind a 4 ember, aki emlékszik még ezekre a régi dolgokra. 

Annyira sok dologról dumált, hogy nagyon nehéz hiánytalanul összeszednem, de az biztos, hogy rendkívül átgondoltan és tudatosan építette fel a programot. A központi téma alapvetően az Egyesült Államok volt: Trump, Biden (Rollins rá szavazott), fegyvertartás problematikája, abortusztörvény, határkerítés, LMBTQ fóbia, konteók, covid-para, gyermeknevelés, oktatásügy, stb. A gyermekvállalásról, az örökbefogadásról, a gyermek elfogadásáról és a szülői szerepekről előadott monológja különösen megindító volt.

Nekem nagyon tetszett az erőszak áldozatául esett nők abortusz tilalmával kapcsolatos rész és jól szórakoztam Rollins megoldási javaslatán: a termékeny korú nőket fel kellene fegyverezni és joguk lenne lelőni azokat a férfiakat, akik meg akarják őket erőszakolni, sőt már azokat is, akik csak ráutaló magatartást tanúsítanak. Rollins szerint lépten-nyomon zaklató férfiak hulláján kellene átlépnie az amerikai állampolgároknak a bevásárló központok, éttermek vagy mozik bejáratánál. A Walmart üzletlánc kapcsán megfogalmazott kapitalizmus- és fogyasztói társadalom kritikája is nagyon bejött, és örömmel vettem volna, ha mélyebben megosztja véleményét az amerikai külpolitikával, a fegyveres konfliktusokkal és Oroszország kíméletlen háborújával kapcsolatban is. Mondjuk Putin kapott egy-két erős megjegyzést (gondolom senki nem lepődik meg: Rollins nem csípi az öreget).

Egészen zseniálisan csavarodott a sztori az előadás folyamán: egymásra licitáló poénokból és kedélyes visszaemlékezésekből egy pillanat alatt fordult át Rollins szövege brutálisan mellbevágó és kijózanító aktualitásokba. Erőszak, fenyegetettség, viselkedészavarok, mentális betegségek és a társadalom atomizációja jött a pofánkba váratlanul, mint egy balegyenes.

Az est egyik legerősebb szála azonban kétségkívül a Rollins paranoiáit körbejáró történetfonal volt. A dolog azzal a széles körben ismert sztorival indult, amikor 1991-ben fegyveresek törtek be Rollins és barátja, Joe Cole akkori házába. A rablás végül Joe Cole halálával végződött - Rollins nem sérült meg, de a barátja a szeme láttára halt meg és később ő takarította fel a padlóról a maradványait is. Ez durván traumatizálta őt, elmondása szerint ezért vett Hollywoodban egy erődítményszerű ronda házat, amit betonfalak és acélkapuk őriznek, és emiatt alszik ruhában és cipőben, hogy bármikor készen álljon egy támadó elhárítására.

Nos, ebből kiindulva mesélt az őt érő zaklatásokról. Ennek legfinomabb formája, hogy állandóan kiszúrják őt a fiatal rajongók, pld. amikor elmegy egy új punk zenekar kis klubkoncertjére. Mindig a legsötétebb sarkot választja, de állandóan jönnek fotózkodni és már van olyan generáció, aki "bácsizza" őt. A második fokozat az on-line zaklatás témája volt és különböző praktikák, hogy ezt hogyan kezeli, mert minden kéretlen levélre válaszol egyébként. És jött végül egy mega-hosszúságú sztori: pontosan két éve, a hatvanadik szülinapján (amit otthon töltött egyedül természetesen) konkrétan bemászott a telkére egy csávó (amit a mai napig nem ért, hiszen óriási kerítések határolják a házát) és ököllel ütötte a garázsajtót, majd ráfeküdt a csengőre. A zaklatás napokig tartott, a rendőrség értetlenkedett, a menedzsere és a barátai pedig már szétaggódták az agyukat, hogy ki fogják nyírni Rollins-t. A csávó többször visszatért, volt, hogy felmászott a háztetőre(!), amíg Rollins nem volt otthon, ablakokat tört be, tárgyakat tört össze (talán még lemezeket is), majd többször nyoma veszett, mire kiértek a rendőrök. Pár nap múlva Rollins összefutott a csávóval a házától néhány utcára: beültette a kocsijába, kiderült, hogy ő a "srác Finnországból". A teljes sztorit egyébként rengeteg fordulattal és mellékszállal adta elő, és temérdek poénnal. De a lényeg annyi, hogy a srác valóban finn és a covid járvány kellős közepén utazott oda, Mexikón keresztül, iszonyú macerásan és hosszasan jutott el Los Angelesbe. (Rollins lakcímét egyébként a Reddit-en keresztül találta meg.) Szóval Rollins megúszta, a srácot letartóztatták, majd érte jött Finnországból az anyukája és hazavitte. Rollins azt kérte a hatóságtól, hogy ne indítsanak ellene az Egyesült Államokban eljárást és ragaszkodott hozzá, hogy ne kerüljön amerikai börtönbe, így Finnországban vitték tovább az ügyét. Rollins egyébként február 19-én és 21-én Helsinkiben és Tamperében lép fel, nem tudom, hogy találkoznak-e a sráccal.

Utószó:

Rollins láthatóan öregszik, kicsit olyan lumbágós a mozgása. Jól kezeli azonban a korát, sokat viccelődik rajta. Ahogy mondta: csak a teste öregszik, az elméje nem. Néha azonban felvette a régi színpadi terpesztős-guggolós pózait és olyanokat rikkantott a mikrofonba, hogy csak úgy fröcsögött a nyála. Szóval, kaptunk egy kis r'n'r érzést is. A kora ellenére azonban sugárzik és nagyon feltöltött a látványa, az előadás hangneme és ritmusa. Rengeteg pozitív energiát adott át nekem. Nagyon érdemes volt elmenni és megnézni őt. Henry, it was good to see you!

Utószó 2:

A hosszú előadás nagyon hirtelen zárult: elköszönt, kihúzta a mikrofont, meghajolt és elviharzott. Hiába zúgott a taps ezerrel, nem jött vissza. De rendben is volt így. Az előtérben várakoztunk páran, hátha összejön egy fotó, aláírás, de egyszer csak jött egy szervező, aki elárulta, hogy Rollins az előadás után 10 perccel már el is ment a szállodába. Érthető, brutális a turné, pihenni akar, illetve el is mondta az est folyamán: ne olyanokra várakozzunk és vágyakozzunk, akik elérhetetlenek, vagy általunk magasztaltak, hanem töltsünk sok időt a valódi barátainkkal. Igyekszem megfogadni.

Papagei CriCri