MANDIVULA - Nonsense
(2019.Self Released)
Kaptam a napokban egy levelet és néhány linket, egy elég érdekes ajánlóval. Belehallgattam a bandcamp-en és tudtam, hogy ezt a lemezt végig akarom hallgatni. Néhány napra rá megkaptam hozzá egy letöltő linket is, amit köszönök! A MANDIVULA egy spanyol formáció, a mögötte álló személyről vagy személyekről nem sokat tudok. Amennyiben jól gondolom akkor egy duó, ahol az elektronikus hangszerek és fő zenei képletek egy emberhez köthetőek. Persze tudok egy nevet, de ha ők nem tartják fontosnak nekem sem az, mert úgyis a zene a lényeg. A másik tag dobokon játszik, erősítve a zene lüktetését és erejét.
A varsói BASTARD DISCO debütáló lemezéről már írtam tavalyelőtt, sőt élőben is láttam őket. Pavel, a basszusgitáros küldte el nekem az új lemezük anyagát emailben, hátha ez is tetszeni fog. Digitális formátumban jött, de a meghallgatás után biztosra mondhatom, hogy az idei katowicei OFF Fesztiválon a kiadó standján ez lesz az első lemez, amit meg fogok venni. A lemez kilenc számot tartalmaz, olyan jó fél órányi játékidővel. A zenekar tagjai továbbra is: 
Az angol Craig Dyer vezetésével működő gitárcentrikus, nyers post-punk zenekar a The Underground Youth 2018 után, másodjára tette tiszteletét Budapesten. Ezúttal, a Dob utcában lévő Ellátóházban lépett fel a zenekar, ahová én nem sűrűn járok valamiért. Utoljára is egy post-punk zenekar koncertjén jártam ott, ami nagyon tetszett, így jó érzésekkel mentem újra a helyre. Az angolok idei koncertjének apropója a 2019-ben megjelent Montage Images of Lust & Fear album megjelenése volt.
Nagyon nehéz olyan zenekarról írni, akinek a tagságát jól ismeri a poszt írója és még kedveli is. Persze nem mindenkit egyformán mélyen ismertem meg az évek alatt, de a LAJKA tagságának a háromnegyedét hosszú évek óta ismerem. A fennmaradó egynegyedet - bocs a negyedelésért - meg a korábbi zenekar miatt leginkább, de vele is jó viszonyban vagyunk mostanság. Természetesen azt kell mondjam (Tudom: nem kell. De mégis!), attól mert ismerem és kedvelem egy zenekar zenészeit nem kell, hogy szeressem is a zenéjüket. Amennyiben nem jön be, akkor legfeljebb nem írok róla és nincs harag. A LAJKA első teljes nagylemeze nem ez a kategória, mert igazán színesre és érdekesre sikerült ez az anyag. 
Az UNDERTHESKIN egy lengyel zenekar, ami tulajdonképpen Marius Luniewski egyszemélyes projectje, amely élőben trió felállásban koncertezik. Marius 2015-ben jelentette meg első felvételeit, azóta ez a második komplett nagylemezanyag, amit össze hozott N E G A T I V címen, ami igen csak jóra sikeredett. Persze, nálam is sokszor hangulat függő, hogy mit hallgatok, de a lengyel srác cold-waveje, post-punkja, vagy nem is tudom minek nevezzem pontosan, nagyon elkapott.
A SHOW ME THE BODY egy New-York-i trió, amelynek a Dog Whistle a második teljes nagylemeze. A zenekar tagjai: 
A LEAGUE OF YOUTH első nagylemeze több mint egy éve megjelent, de azért írok csak most róla, mert eleve elég nehezen sikerült beszerezni. Plusz magyarul egy darab recenziót sem olvastam róla. Ráadásul, infó sincs nagyon róluk, még a neofolkban nálam járatosabbak sem igazán tudnak róla/róluk semmit. Nem hiszem, hogy hosszú recenzió lesz, de azért belefogok.
A SILVER CHAINS egy 2018-ban alakult banda, ami a kanadai Vancouver-ben tevékenykedik. Korábban zenéltek a srácok más zenekarokban, de ez most nem lényeges. Egy hónappal ezelőtt jelent meg az első négyszámos anyaguk, ami igazán nekem való. Súlyos basszusok, zajos gitárok és zaklatott, erős ének.
A kanadai TUNIC néhány héttel ezelőtt járt Budapesten, amelynek a koncertjére én nem tudtam elmenni, de Tibor haverom igen, akit megkértem, hogy vegyen nekem lemezt ha már elmegy. Megvette: szóval köszönöm neki, de nem fogja ennyivel megúszni az emlegetést. Mindenesetre ennek köszönhetően a CD formátum landolt a lemezjátszómban. Szerettem volna vinylen, de állítólag sikerült a lemezeiket a koncert alatt jó magyar vörösbor leöntéssel tönkretenni, így maradt a CD verzió. Amit nem bánok, mert ez egy irgalmatlanul súlyos, energikus lemez. A COMPLEXION a trió első teljes nagylemeze, ami 11 szerzeményt tartalmaz.
Kilenc év után jelentkezett új albummal a svájci The Young Gods. Plusz még egy aktualitás, hogy április 3-án Budapesten az A38-on játszik a zenekar. Nem mai zenekarról van szó, mert a banda 1985 óta működik. Igaz, némi stlíus változás is volt az elmúlt 30 évben, meg tagcserék is. Jelenleg a zenekart Franz Treichler - billentyűk, programozás, ének, Cesare Pizzi - programozás, billenytűk és Bernard Trontin dobos alkotja. Treichler és Pizzi alapító tagok, Trontin 1997-ben szállt be a zenekarba. A zenekar Treichler-en kívül számos tagot elfogyasztott már, de ez nem jelent semmi rosszat. A kezdeti The Young Gods az industrial - eletronika alap zenekarai közzé tartozott korábban. Az első két lemezük a The Young Gods és a L'eau rouge zajos, karcos, hideg gépekkel és néhol gitárokkal megspékelt "őrület" volt. K. Péter barátommal '90-en körül számtalanszor végig néztük videó kazettán, oda - vissza pörgetve az Envoyé videó klippjét, amiből mindkettőnknek csak a refrém maradt meg, de imádtuk. Aztán 1992-ben megjelent T.V.Sky lemez, ami már előre mutató volt, a sokkal jobban komponált és kicsit gitárcentrikusabb számaival.