Akkor folytatódjon a sorozat! A videó a szokásos minőségű, de azért van még is csak egy kis aktualitása. Még pedig, hogy a TROTTEL Records  nem csak mások, hanem a névadó zenekar a Trottel anyagait is megjelenteti újra. Természetesen vinyl formátumban. ( Ez a borító az eredeti megjelenésé. )

Ezen a 1993-as koncerten a TROTTEL zenekar,

(2019. Self Released)

Újabb csemege Cardiffból, persze csak annak akinek bevillan a post-hardcore, noise-rock mclusky, meg a hasonszőrű Future of the Left zenekarok neve. Igaz előbbi hamar nyugovóra tért három lemez után, míg utóbbi a mai napig aktív. Ja, hogy hogy jön ez ide még? Mindkét zenekarban játszott és játszik Andrew Falkous gitáros, énekes. A most tárgyalt lemezt, meg egész konkrétan ő rakta össze. Ahogy az ezt megelőző tizenhármat is, amit 2014 óta elkövetett. Még mielőtt röviden írnék az új lemezről, még annyit, hogy a CHRISTIAN FITNESS nem olyan, de mégis és mégsem. Érted!?

Rendesen ég a képemen a bőr, mert a GYILKOS II. lemezét nagyon bírtam, de élőben a megjelenés óta nem láttam őket. Pótolni kellene, de mindig közbe jön valami sajnos. Mégis hatalmas öröm számomra, hogy a trió új EP-re készül Obelix Of Power címmel, ezért ízelítőnek közzé is tettek egy dalt a készülő anyagról, Be The Voyager címmel.

(2019.Self Released)

Kaptam a napokban egy levelet és néhány linket, egy elég érdekes ajánlóval. Belehallgattam a bandcamp-en és tudtam, hogy ezt a lemezt végig akarom hallgatni. Néhány napra rá megkaptam hozzá egy  letöltő linket is, amit köszönök! A MANDIVULA egy spanyol formáció, a mögötte álló személyről vagy személyekről nem sokat tudok. Amennyiben jól gondolom akkor egy duó, ahol az elektronikus hangszerek és fő zenei képletek egy emberhez köthetőek. Persze tudok egy nevet, de ha ők nem tartják fontosnak nekem sem az, mert úgyis a zene a lényeg. A másik tag dobokon játszik, erősítve a zene lüktetését és erejét.

Talán aktuális is a feltöltés, mert a három zenekarból kettőnek, pontosabban: egynek már, a másiknak hamarosan megjelenik az 1993-ban turnéztatott lemezének vinyl kiadása. Ami már megjelent tavaly, az a LEUKÉMIA - Közel a fejhajlító-géphez lemeze - ez korábban nem jelent meg bakeliten - , ami pedig megfog az a TROTTEL -  The Same Story Goes On... albumának  újbóli vinyl kiadása. Természetesen mindkettőt megint csak a TROTTEL RECORDS gondozza.

(2019. Antena Krzyku)

A varsói BASTARD DISCO debütáló lemezéről már írtam tavalyelőtt, sőt élőben is láttam őket. Pavel, a basszusgitáros küldte el nekem az új lemezük anyagát emailben, hátha ez is tetszeni fog. Digitális formátumban jött, de a meghallgatás után biztosra mondhatom, hogy az idei katowicei OFF Fesztiválon a kiadó standján ez lesz az első lemez, amit meg fogok venni. A lemez kilenc számot tartalmaz, olyan jó fél órányi játékidővel. A zenekar tagjai továbbra is: Kamil Fejfer - gitár, Marek Kamiński - dob, Paweł Cholewa - basszusgitár és  Yuri Kasianenko - ének. 

Az angol Craig Dyer vezetésével működő gitárcentrikus, nyers post-punk zenekar a  The Underground Youth 2018 után, másodjára tette tiszteletét Budapesten. Ezúttal, a Dob utcában lévő Ellátóházban lépett fel a zenekar, ahová én nem sűrűn járok valamiért. Utoljára is egy post-punk zenekar koncertjén jártam ott, ami nagyon tetszett, így jó érzésekkel mentem újra a helyre. Az angolok idei koncertjének apropója a 2019-ben megjelent Montage Images of Lust & Fear album megjelenése volt.

(2019. Szerzői kiadás)

Nagyon nehéz olyan zenekarról írni, akinek a tagságát jól ismeri a poszt írója és még kedveli is. Persze nem mindenkit egyformán mélyen ismertem meg az évek alatt, de a LAJKA tagságának a háromnegyedét hosszú évek óta ismerem. A fennmaradó egynegyedet - bocs a negyedelésért -  meg a korábbi zenekar miatt leginkább, de vele is jó viszonyban vagyunk mostanság. Természetesen azt kell mondjam  (Tudom: nem kell. De mégis!), attól mert ismerem és kedvelem egy zenekar zenészeit nem kell, hogy szeressem is a zenéjüket. Amennyiben nem jön be, akkor legfeljebb nem írok róla és nincs harag. A LAJKA első teljes nagylemeze nem ez a kategória, mert igazán színesre és érdekesre sikerült ez az anyag. 

Új videóval jelentkezett a seattle-i VOYCHECH. A noise-rock négyesfogat Grenada című klipje és a zene magáért beszél. Dögös, tökös és évről - évre egyre jobbak. Szeptemberben új 7 inches lemez jön, ez a szám lesz az A oldalon. A lemezeik a bandcamp-en meghallgathatóak. Korábban írtam a lemezükről is. Keresd meg, ha érdekel! Videó a posztban. Ne hagyd ki!

Barátaimon keresztül megpróbáltam néhány eltűntnek hitt videóanyagot összeszedni és feltölteni. Ezen koncertek nagy részén jómagam is jelen voltam. A minőség olyan amilyen, mert ezekben az időkben a szalagos VHS videókamera ment. Tudjátok? Az a nagyfajta táska, szóval nem a jó minőségükről voltak már alapból híresek. A digitalizálásuk a 2000-es évek vége felé történt, így az sem a mostani technológia. A videót megvágtam úgy, hogy a kamera próbálgatása ne legyen benne, de a beállás, a koncertre készülődése a zenekarnak igen. A kamera nézőpont váltásai nem vágások, hanem a kameraman mászkálása. Eredeti. :-)

Az UNDERTHESKIN egy lengyel zenekar, ami tulajdonképpen Marius Luniewski egyszemélyes projectje, amely élőben trió felállásban koncertezik. Marius 2015-ben jelentette meg első felvételeit, azóta ez a második komplett nagylemezanyag, amit össze hozott N E G A T I V címen, ami igen csak jóra sikeredett. Persze, nálam is sokszor hangulat függő, hogy mit hallgatok, de  a lengyel srác cold-waveje, post-punkja, vagy nem is tudom minek nevezzem pontosan, nagyon elkapott.

Az albumon a dobprogramozása és minden más hangszer, így az ének is Luniewski munkája.

Nem lesz egy hosszú beszámoló, inkább csak a képek, amik olyanok - amilyenek, de ezt az előadást meg akartam örökíteni a blogomon. Sajnálatos hétvégi program változás miatt elkezdtem keresni milyen koncerteket jelöltem be, amik érdekelhetnek a közeljövőben. Így találtam meg újra a Fekete Zaj szervezésében az AUTHOR & PUNISHER szombat esti koncertjét.

(2019. Loma Vista)

A SHOW ME THE BODY egy New-York-i trió, amelynek a Dog Whistle a második teljes nagylemeze. A zenekar tagjai: Julian Cashwan Pratt - ének, bendzsó, Harlan Steed - basszusgitár és  Noah Cohen-Corbett dobos. Mielőtt még a zenéjükről írnék - ami baromi jó -, mert egyébként nem is írnék róla még megemlítenék valamit. A srácok egy lassan épülő New York-i underground DIY közösséget is szerveznek CORPUS néven, ami igen izgalmasan kapcsolódik a zenéjükhöz. Főleg, hogy ők maguk is kísérleteztek és ki is adtak egy lemezt 12 közreműködővel, ötvözve a hip-hop, zaj, punk, elektronika és egyéb stílusokat egy mix kazettán.  A rövidke írásom végére rakok is egy linket róla, ha valaki olvasna még erről a projectről is, de most a lemezük lesz a téma.

(2018. TESCO ORG.)

A LEAGUE OF YOUTH első nagylemeze több mint egy éve megjelent, de azért írok csak most róla, mert eleve elég nehezen sikerült beszerezni. Plusz magyarul egy darab recenziót sem olvastam róla. Ráadásul, infó sincs nagyon róluk, még a neofolkban nálam  járatosabbak sem igazán tudnak róla/róluk semmit. Nem hiszem, hogy hosszú recenzió lesz, de azért belefogok.

A neofolk műfaj eléggé tetszhalott állapotban van. Nem sok kiadvány jelenik meg, ami meg igen, az  legalábbis engem nem kavar fel igazán.

(2019. Self Relesaed)

A SILVER CHAINS egy 2018-ban alakult banda, ami a kanadai Vancouver-ben tevékenykedik. Korábban zenéltek a srácok más zenekarokban, de ez most nem lényeges. Egy hónappal ezelőtt jelent meg az első négyszámos anyaguk, ami igazán nekem való. Súlyos basszusok, zajos gitárok és zaklatott, erős ének.

Az első This is Love-ban a dob valami post-punk cucc is lehetne, ahogy körbe - körbe "gyötrődik" a gitárral együtt, majd belép egy nagyon súlyos, komótos basszus, amire megérkezik egy elég szuggesztív és erős ének. Persze hogy beugrott a The Jesus Lizard,