(2019. Self Released)

A Floridában működő VACANCY 2016-ban alakult és ez a második anyaguk amit megjelentettek. A trió tagjai: Eliot - ének, Christian - gitár és Derek: dob. Felvételről felvételre egyre jobban érnek össze a számok és a megszólalás is, amit ez a háromszámos EP is megerősít. Egyre keményebb és energikusabb a zenéjük, ami jól gyomron is fog vágni, ha meghallgatod.

Nem vagyok egy okos telefon, android, kütyü és egyéb mágus, de azoknak akik ezeket a dolgokat imádják és megfelelő kaliberű Androidos eszközük van 2019. január 8-a óta letölthetik a GOOGLE PLAY-ből a fent nevezett David Bowie App-ot. Az applikáció a 2013-as BOWIE kiállítás "átirata", feldolgozása, közzététele. Ez az a kiállítás, amiről korábban írtam, hogy készült hozzá még Bowie életében egy dokumentumfilm is.

Mit lehet benne nézegetni?

(2019. P.O.G.O. Records)

Ritkán fordul elő, hogy a minimálisan megmaradt orosz tudásom bevillan. Ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy a ciril betűket ismerem és viszonylag folyamatosan ki is tudom olvasni a szavakat. (Oké, még  a tanórák elején volt jelentésre is emlékszem. Most már sajnálom, hogy csak ennyi maradt meg.) Na, most szükség volt erre a minimálisra a számcímekhez legalábbis. A JARS egy orosz zenekar, aminek a ciril betűs lemezcíme a zenekar neve.  (Csak annak írom, aki nem tudja kiolvasni fent.) A lemez 2018-ban került fel a zenekar oldalára, de a P.O.G.O. Records, januárban tette közzé a bandcamp-en az albumot. Hatalmas ország Oroszország, de mégis meglepődöm mindig, ha valami jó banda kerül elém onnan, pedig nem kéne, mert a nagy számok törvénye alapján miért ne lehetne sok jó. Milyen zene? Noise-rock - metal - punk egyben, váltva, néha, mindig, kísérletezve, néha megőrülve....

(2018. P.O.G.O. Records)

Megint egy banda, amiről minimális infóval rendelkezem, de egyáltalán nem számít, mert legalább tudok ma már hallottam róla. A német DEW egy trió felállású zenekar: gitár, basszus, ének és dobgép felállásban. Ami nekem nehézséget okoz az a német nyelvű ének, amit minden német zenekarnál meg kell szokjak. A megszokás után tudok igazán a zenébe temetkezni.  Persze írhatnám, hogy stílusilag post-punk, de az túl egyszerű lenne.

A debütáló nagylemez nyolc dalt tartalmaz, amit élőben vettek fel egy szobában. Igazi "csináld magad" történet  a lemezé és így a zenekaré is. Nincs nagy lemezkiadó, sem agyon futtatás, hanem van/volt valami amit el akarnak/akartak mondani a DEW-es srácok. Kapargattam fent, hogy post-punk lehet, de nem az, hanem ahogy ők is megfogalmazzák egyfajta industrial-punk.

(2018. Self Released)

Tudom, hogy már 2019 van, de a december nincs még olyan messze,  ez az anyag meg még tavaly jelent meg. Szóval, majdnem idei már! Meg amúgy is az ILS lemeze a legnagyobb szétcsapás, ami az elmúlt hetekben hallottam és vétek lenne számomra, ha nem írnék róla. Ez a  négytagú portlandi banda olyat nyom alig negyedórában, hogy a csak pislogtam. Noise-rock, post-harcore, metal? Egyik se? Vagy mindegyik?

A zenekar tagjai: Nathan Abner - gitár, Christopher Frey -  basszusgitár, Tom Glose - ének, Tim Steiner - dob. A basszus fronton játszó Christopher Frey ismerős lehet, mivel játszik a PORCH-ban és a korábban a Today  Is the Day-ben is megfordult.

(2019. Self Released)

Az ausztrál MEATRAY bemutatkozó két számát hallgattam a napokban a bandcamp oldalukon. Sok információm nincs róluk azon kívül, hogy duó felállásban működnek és valahol a post-punk és a gitározós indie határán mozognak. Elég ígéretes két számot jelentettek meg a napokban, ami remélhetőleg egy teljes  album előhírnöke!

A zenekar tagjai: Hendrik Wipprecht - ének, gitár, billentyűk, programozás, keverés és Sam Varney - ének, gitár, basszusgitár.

(2016. Self Released)

Igen, ez a lemez 2016-ban jelent meg. Miért most írok róla? Szerintem a végére kiderül. KENTIN JIVEK egy Párizsban élő zenész, énekes, aki a napokban küldött nekem egy barátságos emailt a lemez linkjével. Belehallgattam és tudtam, hogy írni fogok róla. Főleg azért, mert eleve csak olyan dolgokról írok, amikben érzek valamit és nekem tetszenek. Pusztán csak azért, mert jön egy link ezt nem teszem meg, ha nem tetszik. Leginkább azért nem, mert ami nekem nem jön be, attól az előadónak energiái vannak benne és ez csak az én nézőpontom és másnak még tetszhet. Ebből kitalálható, hogy ez a lemez elsőre bejött nekem. KENTIN elég régóta jelentet meg lemezeket, ahogy ez a bandcamp profiljából kiderül és az utolsó nagylemeze a NO AGE. Több hangszeren játszik a zenéje itt leginkább elektronikus alapú, de van benne ambinet, pszihedelikus-folk (ezt ő hívja így és közel is áll a valósághoz), kicsit sötét tónusú zenei képvilág  jelenik meg nála, ha csak gitárral játszana, akár a neofolk kategóriába is beillene. Bár, sok előadó nem szereti ezt a stílus címkézést.

(2019. Self Released)

Az egyesült államokbeli Portlandben működő Frequency Killer bemutatkozó kétszámos anyaga, ami ma szembe jött velem a neten. Gyorsan meg is hallgattam. Kellően izgalmas és feszes, hogy írjak róla egy rövidet. A zenekar egy másik portlandi banda romjain alakult, ami állítólag post-rock zenekar volt. Na, ez nem a zene!. A triót a következő arcok alkotják: Obert Firman - basszus, Paul Beaulie - dob és Bret van Horn -gitár ének.

A két szám összesen kicsit több csak mint hat perc, de valami elképesztően súlyosak és feszültek.

Megint elég sok koncertet láttam a 2018-as évben is. Általában ezen a listán azokat írom le, amik egyből beugranak. Nem fogok körítést hozzájuk fűzni, mert az csak magyarázkodás lenne. Van néhány videó is az adott koncertekről, ha van kedved nézz bele. Ha nincs, akkor ne...  Próbáltam azért az emlékezetem erőssége szerint rangsorolni őket, de nekem mind tetszett. Természetesen mind más és más miatt. 

Hagyjuk a rangsort, meg a lista erősségét, mert tuti kifogok egy csomót hagyni, ami baromi jó album volt idén. Most, hogy írogatom a listát igazán, így csípőből egy magyar banda került rá, ami nagy baj. Persze ezt is úgy írom, hogy ami egyből eszembe jut. Nem matekolok. Azt hiszem több magyar zenét kellene hallgatnom. Tudom, hogy nem sok mindenkit érdekel, de sajnos a mindenféle portálokon agyon túráztatottaktól elmegy a kedvem mire meghallgatnám. Ez az én hibám! Jövőre megpróbálok jobban résen lenni az új, magyar megjelenésekkel, mert vannak nagyon jók a nem mainstream vonalban. Meg küldhetnétek Ti is!

A lista:

(2018. Self Released)

Annyit elöljáróban, hogy ez egy gyönyörű szép kiadvány és szívesen meg is rendeltem volna a majd 60 dolláros ára ellenére is. Viszont a  postaköltség olyan izmos egyedül, hogy kénytelen voltam a realitás talaján maradva lemondani a fizikai formátumról. JARBOE munkáihoz nagyon régóta kötődöm, minden alkalommal megnéztem ha Magyarországon lépett fel, mert olyan erő és spiritualitás van benne, mint kevés előadóban és engem már a színpadon való megjelenése is magával ragad. Az új lemezének a címe és a borító is teljesen egyértelműen szellemi minőséget képvisel. A cím egy tibeti buddhista és bőn (Tibet ősvallása a buddhizmus előtt.) vallásban gyakorolt gyakorlatra a Cső-re (Chod)  utal, ami  nagyon elnagyolva, az  ego-hoz való ragaszkodás elvágásának gyakorlata. A borító pedig pergamenpapírra nyomott, ami nagyon szép lett és ez a megrendelő oldalról kiderült. Ez egy nagyon - nagyon szép vinyl kiadvány.

Igen, van ilyen fesztivál nyáron és lesz megint télen is. Mikor? Hol? 2018. december 28-án a Dürer Kertben. Olyan zenekari felhozatallal, amiért a belépőjegy ára minden forintot megér. A heti punnyadás után, nagyon jó kis estének ígérkezik. Lesznek külföldi bandák  is, mint a török  darkos, kjúros She Past Away, az olasz elektro-postpunk keverék Geomatric Vision vagy a mexikói  Hocico oldalhajtás a Rabia Sorda. Természetesen mindjárt kotrok videókat is a posztba, hátha megjön a kedvetek. Jó lesz, ha lesz időtök a szünetekben dumálhattok is talán régi ismerősökkel. Bár elég feszes a program, így unatkozni nem fogunk. Gyertek! Jegyinfó, magyar fellépők és klippek "beljebb"!

(2018. Self Released)

Ebben az évben azt hiszem, ez a harmadik posztom a MISSING FOUNDATION-ről. Mit csináljak, ha nem birok leakadni róluk? Olyan 25 éve! A bandcamp oldal ismét töltődött új tartalommal. Pete Missing nem viccel, mert mindenféle mixet, elektronikus, industrial kísérletet is fel rakott az oldalra. Jó leginkább elektronikusat, meg az eredeti Missing nagylemezeket. No, de a lényeg nem ez, hanem a Nature Is Wathing You című új lemez anyag, ami sajnos csak digitális formátumú. Amit egyébként a következő "különítmény" készített: Peter Missing elektronika, ének, Cyril Mazard - elektronika, Florian Langmaack - ütősök, dobok, Lawry Zilmrah - elektronika, Paul Savage - gitár, Rich Hutchins - dob, Julie Hair - vokál, ütősök, Joshua Slusher szintetizátor, elektronika, Samson Thomsen - hegedű. A két igazán régi tag Pete és Florian, de azt hiszem, hogy az elmúlt évben az élő koncerteket is ez a brigád játszotta el.

(2018. New English Recordings)

Nyolc év telt el az utolsó Death In June nagylemez megjelenése óta. Én azt gondoltam, hogy nem is lesz több lemeze, mert 2016-ban, Douglas P. utolsó turnéról és visszavonulásról beszélt. Amiben, semmi meglepő nem volt akkor. Ehhez képest, november 18-án megjelent a Essence! című új album, aminek a beharangozója is csak néhány hónappal ezelőtt volt. Nem fogok a Douglas-ról és munkásságáról írni, mert szerintem nem nagyon kell és nálam jobban írók ezt megtették. Ráadásul piszkosul elfogult vagyok vele és lemezei egy jelentős részével kapcsolatban is. Főleg, hogy személyesen is néhányszor találkoztunk, illetve néhány lemezét már  több mint, 20 éve hallgatom.

(2018. Self Released)

Az angol LUSTS-nak  második albuma a Call Of The Void, a debütáló lemezük 2015-ben jelent meg Illuminations címmel. A zenekart egy testvér pár, Andy és James Stone alkotja. Nem fogok sokat írni róluk, meg a lemezről sem, mert nem akarok. Nem azért, mert nem jó, hanem mert tényleg nem akarok. Ez egy pop lemez, egy rohadt jó indie-pop, szinti-pop, angolszász gitárzene ötvözet.

A lemez 12 dalt tartalmaz és egytől - egyig mind tetszett nekem és pont a könnyen emészthetőségük miatt.