Korábban kiraktam már egy Neurosis koncertet, ami szintén ebben a klubban zajlott. Most jöjjön egy újabb kedvencem videója a GODFLESH szeptemberi koncertje. Remélem hamarosan lesznek a környékünkön is!

(Egetvaerelse 2012.)

A lenti lemez kritika megjelenése óta, 2014-ben megjelent még egy nagy lemezük, plusz egy split lemez a The Ex-el. Esetleg, ha meg van valakinek küldj el! Köszönöm!

A 2013-as 9. Újbudai Jazz Fesztivál programját böngészve találtam rá a Dániában működő Selvhenterre. Megnéztem néhány videót, és azok rendesen felkeltették az érdeklődésemet. Így szeptember 7-én szombaton, jobb dolgom nem lévén, elmentem az A38-ra megnézni a zenekart.

Az öttagú zenekar tagjai: Maria Diekmann – hegedű, Sonja LaBianca – szaxofon, Maria Berter – harsona, Jaleh Negari – dob és Anja Jacobsen – dob. A nevek felsorolásából kiderülhet, hogy egy női zenekar állt színpadra két dobossal – ami már eleve egy figyelemfelkeltő felállás! Milyen zenét is játszanak a lányok? Olyan noise-rockot, amiben nincs gitár egy darab sem, ami nem is noise-rock, hanem valamiféle noise-free jazz keverék. Ez a meghatározás leginkább a lemezre igaz, mert ugyan az is zajos, de sokkal jobban kivehetők az egyes hangszereken való kísérletezések, megőrülések.

(2015. Self Released)

A zenekar neve,  - ami egy Cocteau Twins szám címe is volt valamikor - és a nagyon furcsa album cím az, ami Igazából felhívta a figyelmemet, a kanadai Edmontonban működő duóra, amelynek tagjai: Amanda Trajkovski – basszusgitár, programok, ének és Philip Traikovski – gitár, programok, ének. A zenekar 2014-ben alakult és ez az első hosszabb lemezük, ami a napokban kazettán(!) jelent meg, illetve digitálisan a bandcamp oldalukon.

Ugyan néhány helyen már láttam kirakva, de én is kipakolom, mert ez egy nagyon jól sikerült koncert videó a Neurosis-tól. A Warsaw egy klub New York-ban, aminek van ugyan lengyel kötődése, tehát a koncert nem a lengyel fővárosban volt.

Setlist itt: http://www.setlist.fm/setlist/neurosis/2015/warsaw-brooklyn-ny-13f7ad05.html

Köszönet http://unartignyc.com/ -nak a feltöltésért!

(2015. Bedroom Suck Records)

Nem tudom, hogy szégyelnem kellene-e magam, de korábban sohasem hallottam a Love Of Diagrams nevű ausztrál zenekarról. Csak azért kezdtem így, mert a zenekar 2001-ben alakult és a Blast a negyedig nagylemezük és ahogy elnézem a Facebook profiljuk alapján elég ismertnek tűnnek, legalábbis a saját kontinensükön biztosan, és bár volt európai turnéjuk is,  én eddig nem hallottam róluk. A zenekar trió felállásban működik, amelynek tagjai: Antonia Sellbach – ének, basszusgitár, Monika Fikerle – dob és Luke Horton – gitár, ének.

(2011, Nonesuch)

Szokatlan lehet, hogy egy kortárs zeneszerző művéről írok, de mivel ez egy webzine, és én nagyon kedvelem a munkásságát, ezért akár írhatok is róla. Egyébként a kortárs zenéről Rácz Zoltánt, az Amadinda Ütőegyüttes vezetőjét idézném: „Ami ma zene, az mind kortárs, nem is értem miért kategorizálunk…”

(Angry Love Productions 2014.)

Erről a lemezről tavaly ilyenkor írtam: azaz 2014-ben. Kapott hideget - meleget másoktól, nekem azóta is tetszik a PTV3 utoljára megjelent nagylemeze.

Miért hallgassátok meg?

Egyrészt, mert valamiért mindig izgalmas számomra egy új PTV megjelenés, még ha tudom is, hogy ez már nem az a produkció, mint régen volt; másrészt, mert Genesis Breyer P – Orridge valahogy nem hagyja magát eltüntetni és valamiért még mindig érdekel, hogy ő és csapata mit művel. Nem fogok nagy litániákat írni, de hozzá és a változó "birgádjához" köthető az acid house stílus kitalálása, egy csomó elektronikus, kísérleti zenei őrület életre hívása, arculatváltások, performance-ek, sok száz kiadvány, még ha az "életműben" lehetnek  megkérdőjelezhető pontok is. Nem kikerülhetőek bizonyos műfajokban és nem mellesleg olyan emberekkel dolgoztak együtt, mint Rose Mcdowall, John Balance (Coil), David Tibet (Current 93), Hirmal Örn Hilmarsson, Marc Almond és még sorolhatnám.

Irk –  Bread and Honey

(Self Released, 2014)

Kutakodtam a neten némi noise-rock utánpótlás miatt, így  találtam az angliai Leedsben működő Irk zenekarra.  Ezen az a 2014-es EP-n kívül idén megjelent egy split lemez is a londoni Wren-nel közösen, így mindkettőről  írok néhány mondatot.

„standing up or falling down” – Andersen: Standing Up

„where to start slow death of the highest

order not that not today you know where

to start here... in ...budapest” – Andersen: Budapest

Az idei esztendőben is lebonyolításra került Németország (és talán a világ) második számú neofolk örömünnepe Lipcsében. Csak halkan jegyzem meg, a Runes + Men olykor már túl is szárnyalja a WGT ezen irányú kínálatát. Nem kívánok a részletekbe bonyolódni, inkább csak egyfajta összegzés lesz ez az esemény kapcsán.

(2015. Neurot Recordings)

Talán sokaknak nem mond semmit a Correction House neve, de akinek igen, azt biztosan nem hagyja hidegen. Főleg a tagok miatt, ha abból ismer valakit: Scott Kelly (Neurosis), Mike IX Williams (Eyehategod), Bruce Lamont (Yakuza), Stanford Parker (Minsk, Nachtmystium). Azokat meg szintén nem hagyja hidegen szerintem, akik az első lemez a Last City Zero turnéjának budapesti állomásán részt vettek, mert tuti maradandó nyomot hagyott bennük, ahogy bennem is.

(2015. Soft Recordings)

A Romain Barbot és Grégory Buffier vezette Toulouse-ban működő Saaad lemezeiről már írtam korábban az endhits.hu-ra. Az idén ugyan adtak ki egy önálló vinyl-t, de elkészítették ezt a kollaborációt is, Charlie Floyd (Postdrome) és Jose Acuna (EUS) közreműködésével, illetve az első Dervish Dealer című számban közreműködik még Nik Koniwzski hegedűn.

Jöhet a kérdés! Ez meg mi? Aki tudja, annak ugrás a következő bekezdésre, többieknek meg egy kis leírás. A 180-as Csoport 1979 és 1990 között működött Budapesten. A nevét onnan kapta, hogy a tagok átlagmagassága 180 cm volt. Egy olyan zenei kooperációra kell gondolni, ahol sok tehetséges, nyitott, hivatásos vagy félig hivatásos zenész kísérletekbe fogott. Milyen kísérletekbe? Természetesen zenei. No, de milyen zenei? A kortárs minimalista, repetitív komolyzene mára klasszikussá vált szerzőinek, mint Philip Glass, Steve Reich, Terry Riley darabjait bemutató közösség formálódott a tagokból.

A DerTanz utolsó számára értem oda, nem gondoltam, hogy pontos kezdés lesz. Biztosan jó volt, engem anno a Viet Cong előtt meggyőztek.

Este kilenckor kezdett a holland GOLD.