FTR - Vicky Vivid Experience
(2022. IcyCold Records)
A Párizsban működő FTR-t nem ismertem eddig, de mivel a kiadó körüli zenekarokat figyelgetem így találtam meg Őket. A zenekar 2013-ban alakult és Future néven kezdte a működését. A Vicky Vivid Experience a harmadik teljes lemezanyaguk, az előző 2019-ben jelent meg. A trió felállás zenéjét hogy hová lehet kötni, azt hiszem aki ismeri az IcyCold kiadványait, gyorsan be is lövi magának. Azért ez nem annyira egyszerű, mert úgy jó ez a lemez, hogy erős kapcsolódások vannak benne más bandákhoz. Legalábbis nálam egyből bevillantak, pedig nem is néztem utána az elsőhallgatás után sem, más ismertetőknek. Ezeket a kapcsolódást meg a posztban úgyis leírom.
Nem gondoltam, hogy fogok írni a második PIRKAN lemezről. Több ok miatt is. Az első, hogy már többen írtak róla, a második meg hogy sokkal inkább népzenei túl súlyt feltételeztem a lemezen. A folkos cuccokról meg sohasem tudok igazán jól írni. Aztán meghallgattam a lemezt és mindenképpen szerettem volna, ha feltűnik a blogon. Mégpedig azért, mert kevés ilyen magyar lemez jelenik meg vagy kerül a látóterembe.
Azt hiszem sokan hallottak erről a zenekarról, vélhetően a Neurosis miatt. Persze ez nem egy Neurosis klón banda vagy lemez és nem is baj. A zenekar nem csak kiadó miatt, hanem a nevezett zenekar billentyűse Noah Landis miatt köthető a TENSION SPAN-hez. A trió dolgairól már lehetett hallani, meg közzétettek dalokat is. Most megjelent a teljes nagylemez 13 dallal, amire igencsak kíváncsi voltam. A zenekar a COVID alatt kezdett együtt dolgozni, majd kicsit komolyabb lett a dolog, meg azért Steve von Till adott nekik egy kis lökést, hogy kezdjenek a felvételekkel valamit. A zenekart 
Mostanában nem írtam hard-core lemezről. Valahogy nem akadtam bele olyanba, ami megfogott volna egyből. Gondolom kitalálható, hogy ez talán egy hard-core lemez recenzió lesz. A magyar EXTERMINATING ANGEL 2015-ös demójáról írtam a megjelenésekor, mert nagyon bejött. Aztán volt egy hosszabb csend a zenekar körül, majd 2019-ben egy új lemez. Az valahogy kimaradt a blogról, meg bevallom én sem mélyedtem bele. Most úgy akadtam újra rájuk, hogy kijött egy videó és be is ütött nálam. Néhány hónappal ezelőtt meg hallottam is róla hogy lesz új anyag. Ráadásul "szerencsésen" pont úgy alakult, hogy pontosan ilyesmit kerestem valamiért hallgatni is.
Spanyol zenekarról régen írtam, de ilyen karcosról még nem sikerült. Amikor belehallgattam ebbe a lemezbe egyből megfogott a megszólalása. A zenekarról nem nagyon nyomoztam infók után, de annyi biztos, hogy 2014 óta jelentetnek meg anyagokat. Amik közül egyik sem laza. A Balcanes dob, basszus, gitár, ének felállásban nyomja, plusz némi elektronikát is használ a zenéjében. No, de ezeket sem a populáris formában. Az új lemezen kilenc dal van post-punk, noise-rock és némi experimental, meg szerintem industrial keverékben.
(2022. L.I.E.S. Records)
A MVILL CRIMES egy kanadai négyes, akik 2020 óta tesznek közzé felvételeket. Eddig nem hallottam őket, de véletlenül - már ha van ilyen - beléjük akadtam. Belehallgattam egy számba és egyből az volt bennem: "na, mára ez az ami kell". Ez a hat számos szeptemberben megjelent anyag, elég gyorsan átrobogott rajtam. Az első hallgatás után meg vagy háromszor még. Jó punk, de nem úgy punk, de nem az, azért még is az, meg nem csak az. 
A Marseilleben működő SANDCASTLE bemutatkozó anyaga a Home. Mivel nagy információ dömping nincs róluk, így csak az öt számos EP-re lehet hagyatkozni. Eléggé bejön, mert egyébként le se ülnék írni róla. Azt sajnálom piszkosul, hogy csak öt szám van. Még pedig azért, mert mindegyik más és másképpen. Pont ettől izgalmas az egész. Rész infóim nincsennek, ezért nem is fogok okoskodni. Térjünk is a lényegre, amúgy meg úgyis az a legjobb, ha olvasás után meg is hallgatjátok.
Tudtam, hogy az angol The Cassandra Complex újra aktív, de inkább azt gondoltam, hogy valami nosztalgia utórengés. Erre kiderült, hogy nem. Az utolsó 2000-ben megjelent lemezük után 22 évvel itt az új album ami a The Plague (pestis) címet kapta. (Valahogy a pandémia miatt, ez a szó elég gyakran előkerül manapság, de végül is mindegy.) A zenekart nagyjából 30 éve hallottam először, amikor Gyula haverom (ex-Das Kapital, Magizter) egy hosszú autó úton megmutatta a Cyberpunx című lemezüket, aztán kölcsönadta az 1992-es Beyond the Wall Of Sleep koncert lemezüket. Később ezt vinyl verzióban meg is vettem valamikor. Nagyon szeretem ezt a lemezt, mert keveréke az analóg, kemény elektronikának, meg valahol a dark,- goth zenéknek. No, de néhány sor a zenekarról, aztán az új albumról.
Fura lehet, hogy 2022-ben egy 2021-es lemezről írok, de csak most találtam, pontosabban most hívták fel a figyelmem a Kassán működő STANDARD SOCIETY-re. Pontosabban kaptam egy videót egy idei felvételükről, ami a Hradby Samoty Fesztiválon készült. Emiatt hallgattam meg a tavalyi lemezt, ami igen csak bejött nekem. Mondjuk a koncert videó meg még jobban, de ott egy ötös fogat játszik. Ezt a lemezt meg ketten "rakták össze". Van még egy kassai zenekar a FARA, aminek a tagságával van jelentős átfedés. A kettőnek van köze egymáshoz meg még sem. Ugyan kértem tőlük infót, hogy ez hogy is van, de nem bírtam ki várni, mert napok óta ezt a lemezt hallgatom. Remélem ezt pótoljuk! 
A REN FLOWERS egy new-yorki zenekar, pontosabban egy előadó. Ahogy "letudtam szedni", 2019 óta pakol felvételeket a bandcamp-re. Az Anhedonia a debütáló nagylemeze, amim 11 felvétel van és eléggé egységes lett hangulatban, még sem lett unalmas. Gyorsan lelehetne csupaszítani post-punk-ra, de mégsem csak az.
