VARSOVIE - L'Ombre et la Nuit
(2021. Icy Cold Records)
A francia VARSOVIE lemeze is egy olyan, album, ami már korábban megjelent, de adós voltam magamnak a megírással. Most, hogy újra a lemezjátszómba került, kaptam az alkalmon és még időm is volt rá. Szóval, most írok is róluk egy "szösszenetet". A francia duó tagjai Arnault Destal dobok, szövegek és Grégory Catherine ének, gitár. A zenekar egyébként 2005-ben alakult, így van mémi rutin a hátuk mögött. Ennek ellenére a L'Ombre et la Nuit a negyedik teljes lemezük, ami nem azt mutatja, hogy nagyon kapkodnának a felvételek megjelentetésével. Mondjuk nem is baj, mert ez a lemez is azért rendesen össze van pakolva a stílusuknak megfelelően.
A francia kiadó kiadványairól is írtam már néhány recenziót. Viszont ez az első lemez, ami teljesen levett az elsőtől az utolsó hangig a lábamról. Még nem döntöttem el, hogy mit fogok pontosan írni erről a lemezről. Mégpedig azért nem, mert az egész egy varázslat. Tudom, be kell gyömöszöljem valami stílusba, de ami meglepő, hogy nem volt nehéz. Teljesen egyértelmű, hogy hova sorolandó stílusban. Igaz szerintem sokan hallottunk hasonlót, de ez a XXI. századi gyönyörűsége és hasonlósága a '80-as éveknek. Annak is egy nem elfelejthető zenei világának. Az dublini duó egy nagyon igényes, anyagot rakott össze. Megérintő, értelmezhető, érezhető, nem felületes és fejhallgatóhoz bilincselő. Remélem már érdekel, hogy milyen is!
Nagyon kedvelem a Forbidden Palace Records kiadó megjelenéseit, mert sohasem lehet tudni, hogy stílusban milyen anyagra lehet tőlük majd számítani. Olyan kiadvánnyal kevésszer találkoztam még, ami valamilyen ponton ne lett volna érdekes számomra. Az október elején kirakott MOMS NEW HOBBY Seawitch EP-je is egy ilyen érdekesség. Sok mindent nem találtam róla, de azért néhány apró megfejtést hozzá igen. Nagyon érdekes anyag lett, pedig semmi kényelmetlen, nehezen hallgatható rész nincs a hat számos EP-n. (Ezt csak azért írom, mert már többször mondták nekem olvasók, hogy amikről írtam nehéz vagy "befordítós".)
Pontosan 20 éve, hogy a Kim Larsen vezette dán, OF THE WAND AND THE MOON megjelentette az első nagylemezét. Ami nem lenne olyan fontos információ, ha most nem rakott volna le az asztalra egy hihetetlenül jó nagylemezt. Nincs 20 év után megkopottság, és "csak a szokásos dalok" lemezre "karcolása". Az album elkészítésében segítségére voltak: Sarah Hepburn - ének, Mikkel Elzer - akusztikus gitár, ütősök, szintetizátor, Tim Ellegaard - basszusgitár, 
Leginkább más stílusú zenéket hallgatok, de néha jól jön egy kis hard-core, mert a kellő helyzetekben arra is rátudok csavarodni. Ebben némileg segítségemre van az Izomerőszakpogo Distro "vezére" Viktor. Leginkább punk, HC zenékből rendel lemezeket, amikből a hozzám hasonló "bolondoknak" is jut. Persze vettem már Tőle frankó post-punkokat is. Meg is lepődött, amikor ráírtam, hogy a SLANT lemezére befizetnék. Mondta is: "Oké, de ez nem olyan, mint miket szoktál kérni. Meg is lepődtem." Ez igaz, de ez egy marhára bejövős lemez nekem, még ha legtöbbször nem is ebben a stílusban hallgatok cuccokat.
Nem is tudom honnan kezdjem, mert ez a lemez digitális formában már az év elején megjelent. Sokat kellett várni a vinyl elkészülésére. A megjelenéskor belehallgattam, de vártam a fizikai formátumot, meg el is felejtkeztem róla. Aztán a Független Lemezkiadók vásárán a magyar blindblindblind kiadó asztalán ott volt, így gyorsan vettem is egyet. A lemez dupla vinyl kiadvány, amely borítója nagyon sötét, de valamiért emiatt nagyon szép is. A közepén a szövegekkel van egy bootleg, ami igazán ötletes. A név Daniel Hedin svéd alkotót takarja, aki 15 szerzeményt pakolt az albumra. A lemez nem rövid, mert közel 70 perc a teljes játékideje, de nagyon - nagyon különleges és igazán komoly művészi produkció. Szóval, nagyjából erről fog szólni ez a poszt.
Folyamatosan az történik velem, hogy a darkfolk, neofolk - a két elnevezés, nagyjából ugyanazt a műfajt takarja - stílusú zenekarokat elkezdem temetni. Egyrészt, mert nagyon hasonlóak mind, és a régebbiek szintjét ha meg is ütik az újak, akkor is nagyon - nagyon hasonlítanak a régebbi csoportokra. Másrészt meg elég sok köztük a nagyon maníros, erőltetett anyag. Ezután, mint mindig majdnem véletlenül belefutok valamibe, ami levesz a lábamról. Ilyen "lábról levevős" lett a Massachusettsben működő CRADLE OF JUDAH debütáló anyaga is.
Idén már a második teljes anyaga jön ki a MOUTHBREATHE(R)-nek, az elsőről is írtam egy rövidet. Most meg erről a másodikról is fogok. mert ez is elég izmos lett. A zenekarról azóta sem tudtam semmit kideríteni, azon kívül, hogy ausztrál és a Sydney/Salt Lake City tengelyen van valami összefüggés. A Damien, Corey, 