(2022. Forbidden Palace Records, Reptilian Records)
Ez a kansasi négyes sem ma kezdte, mert ez a sokadig lemezük, de én sohasem hallottam róluk. Szerencse, hogy vannak olyan kiadók, mint Forbidden Palace akiket követek és így került hozzám a 2022-es lemezük. A CANYONS egy négyes fogat, aminek a tagjai: Dylan Pyles - basszus, ének, Morgan Mabrey - gitár, Bobby Johnson - ének és Lucio Oquendo dobok és egyéb hangok. A zene meg nem könnyű, hanem igen csak vastagra sikeredet.
(2022. Swiss Dark Night)
A tavalyi évben dark-wave vonalon az egyik abszolút kedvencem a török DUCTAPE bemutatkozó anyaga a Labirent volt. Annyira bejött, hogy a Live At Radyo Modyan lemezüket meg is rendeltem a kiadójuktól. Szinte pontosan egy évre a debütáló lemeztől, megjelent a második lemezük a RUH (a török szó, magyarul azt jelenti lélek). Amennyiben ez nem lett volna elég, ráadásul még a napokban élőben is elkaptam Őket Budapesten a Gólyában. Elmondhatom, hogy ez az év is a török duóval indult nálam! A koncert előtt direkt nem hallgattam meg az új lemezt, mert kíváncsi voltam, hogy mennyire fognak meg élőben az új számok. Elkaptak, de kicsit máshogy, mint az első anyagon.
(2022. Self Released)
Már megint sikerül kifogni egy olyan bandát, amiről nulla infó van. Azt gyanítom, hogy a RAT SPHINX egy "személyes" zenekar lehet. Mondjuk a hangzásról bizotsan nem ez jutott az eszembe, mert elég vastag, karcos és lendületes. Aztán persze totál benne van, hogy nem az. A bandcamp profilon kívül tényleg semmit, de semmit sem lehet találni róla/róluk. Annyi meg van, hogy az egyesült államokbeli Portlandben működik és "odacsap a falhoz" rendesen.
(2021. Self Released)
Nem tudom hányan ismeritek ezt a félig magyar, félig Államokbeli elektronikus duót. Én sem ismertem az elmúlt hetekig, amíg nem olvastam a zenevadaszat.blog.hu interjúját velük. Egyből érdekelni kezdett, mert volt benne egy varázsszó: Plasma Pool. Persze ez nem az a csapat, de az egyik alkotónak igen sok köze van a formációhoz. Ami meg nekem elég jó ajánló levél, mert igen csak szerettem, meg hatással is voltak rám a dolgaik. Egyszóval volt mire alapozni!
(2021. Self Released)
Alapvetően én nem szeretem a split lemezeket. Az oka annyi, hogy sokszor futottam bele olyanba amikor piszkosul hallgattam volna még egy-két szerzeményt valamelyik előadótól vagy mindegyiktől, de nem volt több. Aki egy picit is követi a még működő koncerthelyszíneket vagy az undergroundot, akkor a címben sorolt zenekar nevek nem hiszem hogy ismeretlenek. Az év utolsó napján került fel ez a négyszámos split a youtube-ra, amit most sikerült csak többször végig hallgassak. Bár már előtte megfogalmaztam egy pozitív dolgot a "videóval" kapcsolatban, amit nem fogok most lelőni.
(2021. Self Released)
Ez nem lesz egy hosszú poszt. Először is azért, mert erről a bandára semmit sem lehet találni, "Hogy rohadjanak meg!" Másodszor, mert sajnos több ilyen nevű zenekar is van a világban. Így még nehezebb! Harmadszor meg azért, mert nem nagyon kell cifrázni amit írnék róluk. Még pedig azért nem, mert tök egyértelmű az egész cucc. Nem mellesleg meg marha jó is! A nekem "bemakkanós" ünnepek után, meg jól is jött, hogy kicsit felrázott a nagy fejből kinézésből! Elég ennyi? Azért még kicsit írok róla, meg gondolom a link is kellene!
(2021. Self Released)
Tavaly december 29-én helyzete el az egy személyes orosz KSHATRIY ezt a felvételt, kvázi ajándékként a bandcamp oldalára. (A név a hinduizmusból jön, ami a harcosok rendjét takarja. Csak ha valaki nem ismerné a név jelentését.) Az előadó érdekes módon most sem a névvel azonos harcos anyagot posztolt ki. Annyit még érdemes róla tudni, hogy 2004 óta foglalkozik ambient, dark-ambient, drone és az ehhez kapcsolható hatású zenék készítésével. Egyébként élőben is felszokott lépni és elég termékeny előadó. Ami még izgalmas a zenén kívül az, hogy nagyon szép, minőségi fizikai kiadványokat jelentet meg. Igaz, nem túl olcsók érthető okokból. NO, DE ERRŐL AZ "AJÁNDÉK" LEMEZRŐL!
(2021. WEaST CMC Agency Records)
De régen írtam le a fenti kiadó nevét! A Szász György vezette újra életben lévő C.M.C. (Cro-magnoni Cola) az év végére egy teljes, új nagylemezt publikált. Amiben nekem semmi meglepő nem volt, mert egész évben akik követik a zenekart, láthatták, hogy készülget. Szerencsére nem csak digitális, hanem fizikai formátumban is megjelent a Now. A zenekar első, '80-as évek végi '90-es évek eleji időszakáról írtam már többször. A jelen időszak pedig 2019-től kezdődött el, ami a múlt helyrerakásával indult. Ez a lemez pedig egy új folyamatnak a végleges lenyomata.
Nagyon nem kell listázzak, mert így az év végén az idén több, személyes kedvenceimmé vált előadó ellát anyaggal. A Gioele Valenti vezette palermói JUJU nem túl régen megjelent La Que Sabe lemezről közzé tett egy újabb videót. A majdnem öt perces klipp elég jó kis esszenciája a lemeznek. Nincs túlbonyolítva, de elég utaztatós, marha jól szól és visz magával.
Ilyet sem sűrűn csinálok, de most mégis megteszem. A 2021-es év egyik kedvence nálam az ír A Ritual Sea debütáló lemeze, amit gyorsan meg is rendeltem a megjelenés előtt. Véletlenül kétszer is. A zenekartól, meg a kiadótól is, de szerencsére egyből volt a másodpéldányra jelentkező. Nem véletlenül! Mivel a lemez azért nem annyira régen jelent meg, hogy ne lehessen még promózni, jön is. Milyen formában?
Az gyanítom, mire ezt kirakom már jó sokan láttátok a magyar CHOKE CITY Szekszárdon felvett négy számos videóját. A négy dalból kettő, a nyáron kijött négyszámos anyagról van, másik kettő a decemberben kirakott új két számos single-ről. Nagyon jó, ködös, melankólikus, elbámulós hangulatú fekete - fehér videó. Nem mellesleg a zenei is marha jól össze van rakva. Nagyon jó modern megszólalású post-punk, talán kicsit rockos, meg tiszta hangzású is úgy, hogy azért a veleje nem veszik el a stílusnak. Nem véletlenül vettem meg a debütáló kazettájukat is még a nyáron.
(2021. Ohm Resistance)
Ismét egy elmaradás, de szerettem volna, ha nyoma van ennek a lemeznek is a blogon. A Mick Harris vezette SCORN is egy olyan név, amit nagyon régóta követek. Azt hiszem talán már az első lemezüket is megszereztem a '90-es évek elején. Akkor még egy másik ex - Napalm Death tag Nick Bullen is tagja volt, sőt a Godflesh vezér Justin K. Broadrick is beszállt egy ideig. Persze azóta jó sok év eltelt és Harris egyedül maradt, meg a zenéből is kikoptak a gitárok. Mondjuk azok már jó régen. A The Only Place júliusi megjelenése előtt én azt hittem, hogy le is állt a projekt. Pedig újra beindult, mint kiderült már 2019-ben. Akkor is kijött egy lemez, amiről nem is tudtam. No, de akkor most erről a lemezről. Csak azért, mert a napokban újra a fülemig jutott és rájöttem, hogy erről sem írtam.
Azon agyalgattam, hogy mi volt az a lemez, ami nagyon bejött idén, de nem írtam róla. Aztán beugrott, hogy az angol SQUID májusban megjelent lemezét elég sokszor meghallgattam és nagyon tetszett is. Mégsem írtam róla, mert annyira egyértelmű volt, hogy itthon is pajzsra emelik majd. Aztán most néztem, hogy magyarul egy két helyen jelent meg róluk valami, pedig a "Napnyugaton" NME-től a Newyorker-ig mindenhol ott voltak. Nem véletlenül!
(2021. Self Released)
A szegedi KOSMODROM megosztott egy új felvételt a bandcamp csatornáján. Nem lett könnyű és nem is lett egyszerűbb az atmoszféra a korábbiaknál. Igazán izgalmas, nehéz és mély lett. Nem kell semmi könnyítésre számítani, mert sem zeneileg, sem szövegileg nem történt meg. Az előző felvételekhez képest is borultabb anyag lett szerintem. Ezen a "dalon" Szatmári Gábor - programok, Erdei Lilla - felolvasás és Orcsik Roland - felolvasás, csengők, doromb dolgozott együtt. Az már az elején egyértelmű, hogy a Legalja nem "csak" egy sima hallgatnivaló.
(2021. Self Released)
Gyorsan le is lövöm az elején, hogy a Moszkvában működő BOO BOO milyen zene. Csak azért, hogy feleslegesen ne olvass, ha az ilyen cuccoktól kiborulsz. Ennél pokolibb, zajosabb, kaotikusabb post-industrial-t idén talán csak egyet hallottam. Irgalmatlanul súlyos, nehéz, néhol felkavaró, őrült zaj. Szóval, ha harmóniákat, meg "szokásos" zenét szeretnél, akkor "skip", mert ez a koncert anyag nem lesz az. Viszont kifacsar, meg ki is ürít teljesen.