(2020. Self Released)

Nem ez az első anyag, amit JARBOE valamelyik lemezéről írok. Ami nem véletlen, mert folyamatosan követem az énekesnő munkáit. Persze írhatnék litániát a SWANS-al való kapcsolatáról, de azt mindenki tudja, meg az elválás óta eltelt több mint 20 év. A saját lemezei pedig legalább annyira jók és annyira különlegesek, hogy ne kelljen ezzel jönni. Ráadásul JARBOE munkáit spirituálisan és néha zeneileg is sokszor mélyebbnek, érzelmesebbnek, személyesebbnek találom már. Függetlenül attól, hogy a Swans-t is szeretem. 

Napokig tipródtam rajta, hogy írjak-e a lengyel DEAD FACTORY-ről vagy csak rakjam ki a wroclawi fesztiválról a videót. Amikor már harmadjára éreztem késztetést, hogy meghallgassam, megnézzem a koncertjüket, akkor döntöttem el, hogy mégis csak írok egy posztot róluk.

Mivel Katowice és környéke nekem nagyon teszik, főleg ahogy az ipari központ háttérbe szorulása miatt, a város szinte folyamatosan változik, mindig rá csodálkozok valamire. Valahogy viszont az a zsigeri ipari érzés nekem ott van benne, akárhányszor ott járok. Ez az érzés pedig nekem a DEAD FACTORY zenéjéből is visszajön irgalmatlan mélyről. 

(2020. Black Pill Red Pill) 

Előadhatnám magam, hogy mennyi megkeresést kapok, hogy írjak új megjelenésekről, de ez nem lenne igaz. Viszont  PLANETDAMAGE anyaga egy megkereséssel került hozzám. Amikor megjött az üzenet, hogy írnék-e az új albumról, egyből bevillant, hogy én ezt a produkciót láttam és hallottam a Fekete Zaj 2020-on nem is olyan régen. Meg az is, hogy bár nem teljesen az "én műfajom", de a ZAJON nagyjából éjfél körül nagyon tetszett. Holott kevés, elektro - indsutrial-t és EBM-et hallgatok manapság.

A PLANETDAMAGE Bari Máriusz takarja, aki DAMAGE néven csinált már  ezt - azt.. Záporozhatnak rám ismét a kövek, de a DAMAGE-ről nem hallottam még, erre is a sajtó anyagból jöttem rá. Mentségemre szóljon, hogy jó ideje elkanyarodtam az elektronikus zene bizonyos műfajaitól és ebbe beletartozik az EBM, az elektro - indusztriál is, még mielőtt valaki gyorsan oda kattintani a kilépésre ne tegye, mert azért ennél többet "szeretnék mondani" a lemezről. Nálam inkább a dark-ambient, experimental, meg néhány power -electronic cucc maradt meg, de az utóbbi időben el kap egy - egy más stílusokból is. Gondolom nem kell hozzá nagy logika, hogy ez a lemez is megfogott, mert ha nem tette volna, akkor nem írnék róla. 

Szerencse, hogy napközben csekkoltam a fesztivál facebook profilját, mert így kiderült, hogy van némi program változás. Az utolsó cserélt fellépő az elsővel, így a vasárnap első koncertje a BY THE SPIRITS-é lett.

Sajnos a Wroclawi Indusztriál Fesztiválnak is betett a járványhelyzet, de nézők nélkül és leginkább lengyel előadókkal online, mégis csak tető alá hozták az eseményt a szervezők.

Korábbi írásaimban már jeleztem, hogy a lengyel zenei színtér eléggé változatos, izgalmas és figyelemre méltó sok stílusban. A wroclawi fesztivál, ami lassan 20 éves múltra tekint vissza is elég erős felhozatalt szokott hozni lengyel és nemzetközi előadókból is. Elektronikus, ipari és egyéb ezekhez a stílusokhoz köthető fellépőkből. Valahogy lengyel zenészek, zenekarok a "nagy nevek" miatt nem kerülnek annyira fókuszba. Erre itt van az online fesztivál és csak füleltem és néztem, hogy mennyire jó produkciók vannak a fesztivál profiljába tartozó zenékből Lengyelországban.

Jobb dolgom nem lévén, legtöbbjét végig néztem élőben!

Nagyon köszönöm a lehetőséget a szervezőknek, hogy így nem maradtam le róluk!

Ez a poszt egy szubjektív ajánló, de a többi koncert is megnézhető az oldalon. Bár, ahogy most nézem, nagyjából mindet ajánlanám valamiért. Bocs!

(2020. Self Released)

A BRUNSTEN egy dán trió, ami egy noise-rock alapú "darálót" üzemeltet, bár túl egyszerű így kategorizálni őket, mert ez még sem igaz teljesen. Még pedig azért, mert vannak benne finomságok. Ahogy mondják: "amikor a kevesebb, több". Az 1500 című lemezt 2018 őszén vettek fel, mennyiben a keverés miatt csúszott, akkor megérte a zenekarnak is várni az idén októberi megjelenéssel. Elképesztőn jól szól mind a tíz szám a lemezen. 

Egyébként nem kell megijedni, mert a teljes játék idő 23 perc, szóval nem "gyilkolnak" le a hosszával. Már az első számba beleszerettem, mert felvezető gitár nagyon kellemes, a basszus meg feszes amennyire kell, hogy a refrénnel azért tarkón vágjanak,

Ez egy emlékeztető poszt lesz, mert lehet az infó nem jutott el mindenkihez. A zenehallgató közönség, aki szerintem a posztjaimat olvassa nagyjából vagy nagyon ismeri John Peel nevét a híres "összejöveteleirőll", amit a BBC-n 1967- től,  2004-ben bekövetkezett haláláig készített. Ezek egy nagyobb része élőben a BBC Rádióban felvett anyagok. Remek bandákat ismertetett meg a hallgatóival és ezen keresztül a világgal is. A felvételek pedig szerintem kuriózumok a maguk nemében!

(2020. Self Released)

A Párizsban működő SUBZERO FUN 2015-ben alakult zenekar  és elég aktívak is. A tavalyi év májusa és  2020 májusa között négy anyagot is kidobtak a bandcamp-re. A zenekar tagjai, jelentsenek bármit is a rövidítések: HDJ - dob, JBF . basszusgitár, ének, RSO - gitár, ének. 

A májusban megjelent ON3 négy szerzeményt tartalmaz, ami úgy tűnik nekem talán, hogy a három tag ellenére a két gitáros produktuma.

Nézegettem a közelmúltban írt posztjaim. Kicsit  azaz érzésem lett, hogy felültem a nosztalgia vonatra. Pedig nem! Mondjuk ez az írás sem azt erősíti, hogy nem, mert ez is egy olyan zenekarról szól majd, ami a 2000-es évek elején beszüntette tevékenységét.  Viszont nekem fontos, hogy magyarul jelenjen meg róluk valami, meg hogy talán szerzek új érdeklődőket az együttesnek.

 (20 Buck Spin Records)

A Black Magnet egy Oklahoma City-ben működő egy személyes projekt, aminek az "agya" James Hammontree. A szóló munka egyébként meghallgatva a 24 perces lemezt piszkosul nem jön le, mert annyira telt az egész hangzása. Nekem amíg utána nem néztem eszembe se jutott. Azt gondoltam, hogy ez minimum egy duó formáció. Egyébként eddig, 2018-ban egy EP-t jelent meg tőle és ez az első teljes lemez anyaga. Ami azért valljuk be, csak egy kicsit hosszabb egy átlagos EP-nél.

Általában egyedül zenélve akusztikus vagy elektronikus anyagok szoktak születni. Általában. A Black Magnet utóbbi kategória,  elektronika jó sok industrial - metal felhanggal.

Mostanában semmi sem biztos, de azért készül mindenki valamire. A 2020. november 20-21-ére tervezett Harmadik Ember Fesztivállal kapcsolatban tettem fel kérdéseket emailben, az esemény szervezőjének Baki Imrének. 

Az első Harmadik Ember Fesztiválon részt vettem, ami igen erős felhozatalú volt. Viszont a nézőszámok nem igazolták vissza, ha jól tudom. Ennek ellenére újra és újra megszervezed. Pontosan hányadik Harmadik Ember  Fesztivál lesz? Mire utal a neve?

(2020. Ant-Zen)

"- Van egy láncfűrész a kocsiban.

- Igen, az az enyém!"

Vettél már úgy lemezt, hogy bele se hallgattál? Amennyiben igen, akkor tudod hogy miért. Amennyiben nem, akkor én megválaszolom a saját válaszomat erre a kérdésre, a fenti lemezzel kapcsolatban. Egész pontosan azért, mert hosszú idő után ez az első lemez, amit így vettem meg. A LivingTotem-ről a budapesti Test Dept koncerten hallottam először, sőt zenét is akkor hallottam Tőle először. Néhányan rá is csodálkoztak, hogy nem ismerem Gulyás András "dolgait", mert mint DJ (DJ KRAAK) és mint előadó is ismert volt több ismerősöm előtt is. Szóval, a koncerten olyan LiveAct-et nyomott, hogy teljesen felidézte előttem azt a hangzást, azt az elektronikus zenélést, amiért a '90-es években szerettem ezt a műfajt. Egyszerűen minden hangját élveztem a műsorának. A koncert után megvettem az előző Raw Effort

(2020. Holy Roar Records)

A bristoli csapatra nem magamtól találtam rá, hanem az igazán kiváló REACTION nevű magyar hard-core fanzine utolsó számában. Egyből felkeltette az érdeklődésem, mert az interjú  bevezetőjéből  kiderült, hogy az újság tartalmának egyik valamennyire "kakukktojása" a zenekar stílusa. Meghallgattam a korábbi lemezüket, majd gyorsan elém került, hogy a hamarosan megjelenik az új albumuk is. Vártam, vártam és meg is jelent szeptemberben. Az új album már előre elárulhatom, nekem nem okozott csalódást! Azt azért sajnálom megint csak, hogy élőben nem láttam amikor Magyarországon jártak.

A zenekar 2011-ben alakult és négy tagja van: Serena Cherry – gitár, ének, szövegek, Mark Lilley – dob, Alex Heffernan – basszus és Liam Phelan – gitár ének. A When I Die, Will I Get Better? a harmadik teljes stúdió anyaguk.

Elég sok írásomban hivatkoztam az UNWOUND-ra, amiről többen mondták már nekem hogy nem ismerik. Igazából ezért is írom ezt a posztot. Most van rá lehetőség, hogy akit érdekel vagy korábban nem ismerte őket belehallgasson, vagy "rájuk nézzen" kicsit. Ha meg ismered, akkor: skip!

(2020. Wooden Lung)

Néha még nekem is furcsa, hogy az angol CRISIS megjelenéseiről írok. Mivel azt hittem, hogy ez a zenekar elveszik a legendáriumban és a 40 év ködében. Meg azt is hittem, hogy az  újjáalakulás után, a korábbi anyagok újra kiadásaival és néhány koncerttel lezárják a történet. De úgy tűnik, hogy az eredeti tagok Tony Wakeford és Clive Giblin tényleg nem egy nosztalgia zenekart akartak csinálni. Bevallom, nem nagyon hittem benne inkább abban, hogy a post-punk hullámra akarnak felülni. Ehhez képest, itt egy új négy számos EP. (Aki fel akarja venni a fonalat, rakok ide  linket a zenekarról. Meg ide.)