(2021. nefariousindustries)

Általában amikor úgy érzem, hogy most  semmilyen zene nem jönne be, ami meg talán azt úgyis unnám, csak jön valami. Ezt szigorúan a zenére értem, és ez a valami most a dán HIRAKI második nagylemeze. A zenekar 2017 körül alakult, akkor jelent meg az első anyaguk, most pedig itt a második teljes lemez. A trió felállás: Jon Gotlev - ének, szintik, zaj, Tue Schmidt Rasmussen – gitár és Tim Frederiksen – dob, vokál. A lemez meg leginkább olyan, mintha bedobnánk egy tóba, amikor meg kijönnél vagy szárítkozni kezdenél, és amikor meg majdnem száraz vagy, visszahajítanak. Jól meg mondtam, mi?

(2021. Self Released)

Már napok óta nézegettem, hogy meghallgatom a kaliforniai Chico-ban működő CULTURE TOURIST debütáló lemezét. A banda 2018 körül alakulhatott, mert az első demójuk 2019 októberében jelent meg. Aminek tagjai: Mitch - ének, Max - dobok és Ben - basszus, vokál. Sikerült egy igazán nyers, egyáltalán nem steril és tiszta punk/hardcore anyagot összerakni. Aminek vannak gyerek betegsége, de az biztos, hogy a Do It Yourself jegyében készült.

(2021. Sierpien Records)

Visszajáró vendég vagyok már a szentpétervári Sierpien kiadó oldalán. Őszintén bevallva, nem feltétlenül ilyen zenét kerestem, mint az ukrán GENTLE ROPES, de még is leragadtam náluk. Tudom, hogy kicsit unalmas lehet,  mert mostanában túl sok sötét post-punk kerül a "lemezjátszómba", így a blogra is. Azt meg nem szeretném, hogy az jöjjön le, hogy csak ez megy nálam. Ennek ellenére itt az ukrán duó lemeze, ami  két korábbi EP összekapcsolásából állt össze. Ami egyébként nagyjából 2017 és a 2020 közötti szerzemények összessége. Eléggé megfogott bárhogy tiltakoztam ellene, ezért még is csak itt a helye.

A GENTLE ROPES: Serj - gitár, ének, szintetizátor és  Stefan basszusgitár felállásban működik. Ez is egy olyan hanganyag, amiről meg nem mondanám, hogy tőlünk keletre készült. Több dolog miatt is, de hát a miértről  írom a posztot, majd kiderül mire gondolok.

(2021. Rough Trade)

A Ryan Patterson vezette FOTOCRIME az egyik legnagyobb favoritom a dark - goth zenei vonalon. Mind két nagylemezét nagyon szeretem és koncerten is imádtam amikor láttam. Persze a frontember, zenei egy neve ismerős lehet máshonnan is, mert Rayen a post - hard - core Coliseum-ban is játszott. Ráadásul az első lemez anyagon a Young Widows-os Nick Thieneman basszusgitározott. A második teljes albumon már egyedül nyomta a számokat. Ez egy új EP, ami mégsem új.

(2021. Corpus)

A kiváló Ópiumbarlang blog megelőzött a new-york-iak új, három számos anyagának kirakásával, de nem baj, mert egyrészt öröm, hogy másnak is feltűnt a trió. Másrészt, meg legalább több helyen is fenn vannak végre magyarul, nem csak nálam. 

(2021. Self Released)

Olyan ország színtérről jön a DUCTAPE, amiről elég keveset lehet hallani, mert a Furkan Güleray gitárok és Çağla Bora Güleray ének, szintetizátorok felállású csapat, egy török post-punk, dark - szinti duó. Igazából csak egy török hasonló bandát ismertem eddig, a She Past Away-t. Ők  hazájukban eléggé stílus teremtők volt, meg nálunk is ismertek. Ezt hiszem nekik köszönhető a DUCTAPE létrejötte is. A duó 2019-ben alakult és a 2021 januárjában megjelent lemezt, a tavalyi év nyarán vették fel és nagyon - nagyon jóra sikerült.

(2021. Sound Groteska)

Nem megint egy dark -wave, post-punk cucc, ami igazán undergorund státuszban van. Szerintem sokkal magasabban is lehetne a műfajon belül egyébként. Igaz, mindezt úgy írom, hogy semmi konkrétumot nem sikerült összeszednem róluk. Azon kívül, hogy ezen a néven van néhány darab zenekar. A név egyébként James Rollins egyik  bestsellerének címéből van. Amit valamikor olvastam, de  rám nem nagyon gyakorolt nagy hatást. A texasi zenekar viszont annál inkább.

(2021. Sierpien Records)

Csak vissza találtam a szentpétervái post-punk, dark-wave Sierpien kiadóhoz. Egyre jobban bírom az orosz post-punk vonalat. Főleg, hogy az orosz bandák szerintem elég vakfoltok itthon is. A FACTOR PRESSURE  második lemezének címe a Mesto bez Ramyati, valami olyasmit jelent, hogy az "emlékezet nélküli hely". Egyébként nem vagyok benne biztos, hogy ez egy teljes zenekar vagy hány darab taggal működik, mert nem találtam róluk semmit. A lemezborító sem kevésbé komor, ami egy elég ismert második világháborús fotó.  Az meg még érdekesebb, hogy a település ahol ének, Arhangelszk Moszkvától északra fekszik a Fehér-tenger egyik öblében. Eleve emiatt is volt nekem érdekes a banda.

(2021. Self Released)

Vannak a blogon visszatérő nevek, leginkább azért mert mindig érdekesnek találom bizonyos előadók, csoportok munkáit. Meg azért is, mert magyarul máshol nem igazán találni róluk semmit. KENTIN JIVEK Párizsban élő multi -  instrumentalista, énekes, akinek azt hiszem ez a harmadik anyaga, ami itt a blogon feltűnik. Egyébként is követem a dolgait, meg mindig kapok Tőle ízelítőket a készülő vagy elkészült dolgaiból. A Sénmurw az elmúlt télen került rögzítésre, és a napokban került ki a Bandcamp oldalára.  A lemez 10 darab felvételt tartalmaz, amelyeket a szerző egymaga készített és rögzített is.

Még bele sem hallgattam, de szerkezetileg az tűnt fel, hogy  a hosszabb lélegzetű darabok a lemez közepére kerültek, a rövidebbek pedig az elejére és a végére. Így talán vizuálisan is elmondható, hogy a főgondolat folyamok az lemez közepébe kerültek. A leghosszabb darab 15 perces, de úgy is írok kicsit róluk. 

(2021. Icy Cold Records)

Van néhány olyan zenekar, amit úgy ismertem meg, hogy elmentem egy koncertjére, pedig egy számot sem hallottam tőlük korábban. Ebbe a kategóriába tartozik nálam a német BLEIB MODERN is. Egy gyerekkori barátom írt rám anno, hogy nem mennék-e el megnézni és írnék-e róla. Mondtam, hogy oké, de ha nem tetszik akkor nem fogok írni róluk. Megegyeztünk, elmentem, írtam róla, mert nagyon bejött. Az utolsó nagylemezük 2017-ben jelent meg, Szóval eltelt néhány év új anyag nélkül. Amikor kijött az előrendelésről az infó, gyorsan meg is rendeltem. Valahogy jó előérzeteim lettek a hír kapcsán. Annyit írok már most, hogy bejött. Akkor lehet azt gondolod, hogy nem is kéne tovább olvasni. Azért mégis kicsit olvass is a kedvemért, meg nézz videót…

(2021. Self Released)

Kinek van meg az egyesült államokbeli UNSANE? Akinek nincs annak sürgősen utána nézni, akinek meg megvan, csak annyi hogy: Curran. A BARATRO Dave Curran egykori UNSANE basszusgitáros új zenekara, Federico Bonuccelli gitár, Gj Ottone dobossal együtt. Ami a legmeglepőbb számomra, hogy a zenekar hivatalosan Milánóban működik. Persze a zenén kívül.

 A bemutatkozó anyag hat számot tartalmaz, nagyjából 25 percben.

(2021. blindblindblind)

 A blindblindblind, egy független magyar kiadó, ami igen csak bátor kiadványokat jelentett meg. A francia CANTENAC DAGAR 2020-as felvételének kiadása is, egy ilyen bátor húzás. Leginkább azért, mert mindez vinylen történik meg, és egy olyan bandának a műsorával, amely igen csak underground státuszban van. Pedig, bármennyire is furcsa lesz, nem az elmúlt években alakultak. A francai duó Aymeric Hainaux és Stéphane Barascud takarja, akik 2013 óta, igazán érdekes felállásban játszanak. Aymeric Hainaux  emberi beatbox, hangok, effektek, kazettás magnószalag, Stéphane Barascud pedig bendzsózik, de ezt nem a klasszikus értelemben kell érteni, hanem egyedi hangzás világ létrehozásával, zajgenerálással és egyebekkel fűszerezve.

(2021. Self Released)

Fogalmam sincs mivel kezdjem, mert eleve a címen is van aki felakadhat. Tipp? Black metal, death metal? Egyik sem, hanem egy magyar dark-ambient, drone, apokaliptikus zenei nagy album Magyarországról. Amikor üzenetben megkaptam a promóciós anyagot, először azt hittem elgépelt a feladó valamit, vagy én látom rosszul. Aztán felvettem a szemüveget is, és nem láttam rosszul. Pontosan 11 óra zenei anyag, ami sötét, nem könnyű, nagyon hosszú és nagyon... Na, ezt majd mindjárt kifejtem.

(2021. Self Released)

Fogalmam sincs, hogy a MISSING FOUNDATION új lemeze miért egy új Bandcamp felületre került, de biztosan megvan az oka. Nem hiszem, hogy írnék róluk egy hosszabb ismertetőt, mert korábban már megtettem (itt). A 2018-as Nature Is Watching  You után itt az új  lemez, bőven háromnegyed óra felett. Ugyan más, mint a korábbi lemez, de nem kevésbé saját utat járó. Persze, a korai lemezek gyötrelméhez, pusztításához nem kapcsolható, de nem is kell. A kritikai mondanivalók hasonlóak, csak azóta eltelt 30 év. Zeneileg megmaradt az indusztriálba oltott kísérletezős, elektronikus, egyediség, szövegekben, meg a politikai aktivizmus. Aki dalcsokorra vágyik, az nem fogja megkapni. Ugyan tisztább a megszólalás, meg bizonyos zenei képek is, de nem lesz egy sláger parti. meg amúgy is, tudjuk Tőlük, hogy a "partinak vége" van már egy ideje.

(2021. Self Released)

Ezt az ausztrál bandát, egy teljesen más dolog miatt küldték át nekem, nem feltétlenül azért, hogy hallgassam is meg. Meghallgattam! Azt hiszem, igen jól tettem. A négytagú MOUTHBREATHE(R)-ről olyan sok mindent nem tudtam meg, de azt igen, hogy elég friss csapat lehet, mert tavaly kezdték el "kiszórni" az első számaikat. Az Eat God, See Acid az első teljes lemez anyaguk, ami a stílusukat tekintve jól megfogható. Ráadásul annyira állat lett, hogy simán azt mondtam volna, hogy ez a sokadik lemezük. Ja! Milyen stílus? Mindjárt leírom.