Wreckmeister Harmonies - Light Falls
(2016.Trill Jockey)
Nem szoktam olyat csinálni, mint amit az írás végén teszek. Jobb ajánlót és talán ismertetőt sem tudnék írni, mint 
amit az A38 Hajó szerzője írt, így a végére lazán ide másolom. Remélem nem lesz harag belőle! Erről a lemezről mindenképpen akartam valamit felrakni az oldalra, mert számomra J.R. Robinson (gitár, ének) és Ester Shaw (billentyűk, hegedű, vokál) által működtett Wreckmeister Harmonies új lemeze az év egyik legizgalmasabb hanganyaga. Ahogy az ajánló összefoglalja, hogy milyen stílusú zenei ötvözetek találhatók rajta, az teljesen megállja a helyét. Az album hét felvételt tartalmaz és nagyon izgalmas.
Broder Ferenc és Rácz Mihály drone, experimental, ambinet, elektronikus, basszusgitározós duója, egy új szerzeményt rakott ki közel egy hónapja youtube-re. Az Arc címet viselő tétel egy kicsit más, mint az eddigi szerzemények, mert van benne egy kis minimalista zongora (ami eddig nem volt), és nekem valahogy emiatt lett benne egy tiszta hang. A zongora dallam kezdeményt korábban már hallottam, de az elkészült teljes darabot csak most hallottam és láttam. 
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz Orcsik Roland első regényéről összehoznom egy ajánlót. Ez egyáltalán nem annak köszönhető, hogy nehezen tudtam elolvasni, vagy hogy nem kötött volna le. Inkább annak, hogy Roland verses köteteit, zenei érdeklődését és zenéhez való hozzáállását, a Vajdasághoz való kötődését elég jól ismerem. Gondolom kitalálható, hogy személyes, baráti kapcsolatban vagyunk, annak ellenére, hogy ritkán találkozunk. Ezért egyszerűen nem tudtam arra gondolni olvasás közben, hogy mi a szerző valós tapasztalása a könyvben, és mi nem az. Ez volt a nehezítő tényező az olvasásban és a feldolgozásban. 
Kevés orosz zenekart ismerek, így mindig örülök, ha valami új kerül a képbe nálam. Ilyen volt a Rostov–on–Donban működő Motorama. Az oroszokkal kapcsolatban valahogy sohasem ugrik be még hasonló stílusú zenekar sem. A zenekar 2005-ben alakul és a Dialogues a negyedik nagy lemezük.
Aki ismeri a Suuns-t, gondolhatja azt: „Na ezek megint kanadaiakról írnak.” Pedig véletlen, tényleg! Az előzőekben a Godspeed You! Black Emperor –ról, most meg megint egy kanadai banda, a Suuns, és még a város is egyezik: Quebec. Erre a zenekarra is általában rásütik, hogy post-rock, pedig szerintem nem az, és nem is volt soha, most pedig csináltak kollaborálva egy lemezt, ami nem is tudom mi, így elsőre.
Ennél rosszabb névválasztást régen láttam már, sőt a lemez címe sem az igazi. Legalábbis nekem nem jön be. Sohasem hallgattam volna meg ezt a lemezt, ha teljesen véletlenül nem nyomok rá egy oldalon a bemásolt linkre. Azt hiszem egyértelmű, hogy valami mégis csak lehet benne, ha mégis írok is róla. Nagyon is van benne valami! Szóval a DEAD egy francia zenekar, ami 2013-ban alakult és három tagja van: Berne Evol – ének, Brice Delourmel – gitár és Bernard Marie – dobgépek, szintetizátor.
Ennek az írásnak két apropója van: az egyik, hogy 11 év után az USA Észak-Karolina államában működő Milemarker új lemezt adott ki, a másik, hogy október 12-én Budapesten is fellépnek a lemez turnéja kapcsán.
