(Talitres Records, 2016.)
Kevés orosz zenekart ismerek, így mindig örülök, ha valami új kerül a képbe nálam. Ilyen volt a Rostov–on–Donban működő Motorama. Az oroszokkal kapcsolatban valahogy sohasem ugrik be még hasonló stílusú zenekar sem. A zenekar 2005-ben alakul és a Dialogues a negyedik nagy lemezük.
(2015, Secretly Canadian)
A napokban újra a lejátszómba került ez a lemez, amiről 2015-ben írtam, mivel továbbra is tetszik kirakom az endhits.hu után ide is! Ráadásul legnagyobb bánatomra, így kell lemaradni egy koncertről. Ma november elsején, 2 nappal később vettem észre, hogy 2016. 10. 30-án a Jerusalem in My Heart Budapesten játszott. Mindenkit irigylek, aki látta a koncertet!
Aki ismeri a Suuns-t, gondolhatja azt: „Na ezek megint kanadaiakról írnak.” Pedig véletlen, tényleg! Az előzőekben a Godspeed You! Black Emperor –ról, most meg megint egy kanadai banda, a Suuns, és még a város is egyezik: Quebec. Erre a zenekarra is általában rásütik, hogy post-rock, pedig szerintem nem az, és nem is volt soha, most pedig csináltak kollaborálva egy lemezt, ami nem is tudom mi, így elsőre.
(2016. KdB Records)
Ennél rosszabb névválasztást régen láttam már, sőt a lemez címe sem az igazi. Legalábbis nekem nem jön be. Sohasem hallgattam volna meg ezt a lemezt, ha teljesen véletlenül nem nyomok rá egy oldalon a bemásolt linkre. Azt hiszem egyértelmű, hogy valami mégis csak lehet benne, ha mégis írok is róla. Nagyon is van benne valami! Szóval a DEAD egy francia zenekar, ami 2013-ban alakult és három tagja van: Berne Evol – ének, Brice Delourmel – gitár és Bernard Marie – dobgépek, szintetizátor.
MNJENJE (RS), VVHILE (RS)
Auróra, Budapest
zenekari támogatás: 1200 huf
>>scroll down for English<<
End Hits bemutatja:
Idén ősszel két szerb zenekar, a MNJENJE és a VVHILE egy rövidebb turnéra indul együtt, amelynek keretében az előbbi először, az utóbbi pedig másodszor jut el Magyarországra. Közös nevezőjük, hogy egy „másik Belgrád” hangját, avagy egy „új belgrádi hangzást” hoznak magukkal: ismétlődések, hangszőnyegek, kifejező énekstílus és álomképszerű szövegek. Mindkét esetben igaz, különbözőképpen.
(Lovitt Records 2016.)
Ennek az írásnak két apropója van: az egyik, hogy 11 év után az USA Észak-Karolina államában működő Milemarker új lemezt adott ki, a másik, hogy október 12-én Budapesten is fellépnek a lemez turnéja kapcsán.
A zenekar 1997-ben alakult és a 2008-as leállásáig öt albumot adott ki, melyek folyamatosan változtak, leginkább az elektronikus hangszerek használata miatt. A 2000-es évek elején nagyon friss, de ugyanakkor a ’90-es évek post-hardcore vonalára visszakacsintó volt a hangzása, nekem valahogy mindig a Fugazi körüli zenekarok ugrottak be róluk.
Aki ismeri a legendás holland THE EX munkásságát, az szerintem teljesen biztos, hogy bele fog nézni ebbe a videóba. Az 1979 óta töretlenül aktív és szerintem még mindig az egyik legizgalmasabb európai zenekar két gitárosa, Terrie Hessels és Andy Moor kirakott egy háromnegyed órás videóanyagot a youtube-re, ami nagyon érdekes lehet. Miért csak "lehet"?
Az Egyesült Államok Wisconsin államában működő Tyranny is Tyranny egy teljes koncertvideóval ajándékozott meg minket. A zenekar működését a kezdetektől követem, így a nagylemezükről korábban már írtam itt. A Russel Emerson Hall vezette noise (- sludge - post) - rock, anti-kapitalista zenekar baromi izgalmas, feszes zenét játszik, elszállós részekkel, kritikus szövegekkel. A Force Publique Music Collctive csatornáján végignézhető a teljes koncert anyaguk.
Ajánlott!
Az idén 30 éves születésnapját ülő NEUROSIS újra Bécsben játszott, amire természetesen útra is keltünk. Nem fogok hosszú ömlengős beszámolót írni, mert egyrészt elfogult vagyok, másrészt meg nem is tudom ragozni a dolgokat.
Az első előzenekar a lettországi Rigából a TESA volt, ami nekem nagyon tetszett. Tudom, hogy játszottak már Budapesten, de én nem ismertem. A trió olyan post-metalt játszik, ami ugyan közel van megszólalásban a Neurosishoz, de tele van nagyon elszállt részekkel és izgalmas is. Valahogy az egész fellépés nagyon energikus, feszes, de egyben mély is volt. Tetszett.
3. nap
Sajnálatos események miatt, amit most nem írok le, mert nem a fesztivállal kapcsolatos, a 3. nap kicsit nehezen indult. Emiatt csak 5 óra körül értünk ki. A többiek a lengyel Heroiny-re mentek én pedig az angol KERO KERO BONITO-ra. A triót két elektronikus kütyüs és Sarah Midori Perry énekesnő alkotja.
2. nap
Megbeszéltük, hogy a második napra hamarabb érkezünk, mivel több fellépőt előre kinéztünk, akit megnéznénk. Sikerült is fél 4-re a lengyel SOTEI koncertjére megérkezni. A lengyel duót Wojtek Sobura dobos és Teielte elektronikus zenei producer, DJ alkotja. Eszméletlenül jó hangulatú koncertet adtak a helyszínül szolgáló katowicei Muchowiec parkban. Nagyon laza, könnyen emészthető, de mégis utaztató alapokra dobolt Sobura, annyira pontosan, hogy azt hittük a pergő effektezve van, miközben a pontosság miatt az alapon lévő effekt csúszott össze az ütemmel. Szóval délután ¾ 4-kor már táncoltunk is. Könnyű, kikapcsoló, vidám és igényes koncert volt.
Évek óta rágják a fülemet a rendszeresen OFF-ra járó barátaim, hogy tartsak velük, mert ez egy nekem való fesztivál. Évek „gyötrése” most beérett, így idén csatlakoztam a csapathoz, hogy a sziléziai város számomra legismertebb rendezvényén részt vegyek. A nekünk 7 órásra sikerült autóút után, ami elvileg olyan max. 6 óra körül kellett volna, hogy legyen, megérkeztünk Katowice-be, ahol elfoglaltuk a szállásunkat a belvárosban és célba vettük a fesztivál helyszínét. A beengedés kicsit hosszadalmas volt, de nem volt vészes. Sajnos elég sok mindenről lecsúsztunk, amely egyik oka az utazás hossza volt, a másik pedig, hogy mindenképpen fel akartam térképezni a helyszínt, meg ennünk is muszáj volt valamit.
A legendás amerikai straight edge hard-core punk banda a Minor Threat anyagai meghallgathatók a bandcampen, ha még nem hallottad volna.
Ma egy éve, hogy az első posztot kiraktam erre a felületre. Ami lehet, hogy nem nagy dolog, de nekem az, mert életben tudtam tartani a blogot és remélhetőleg vannak olyanok köztetek, akiknek ráirányíthattam a figyelmét legalább egy zenekarra, programra, könyvre.
Köszönet a zenekaroknak az "alapanyagokért"! A teljesség igénye nélkül: Pozvakowski, Hegy, PaprikaParika, Trottel Records, Médeia Fiai, Anarchitecture, Gyilkos, Remete, Hideg Roncs, Pulpo!, Illúzió Zéró, Blood Bitch (can), Voychech (usa), Shibalba (gr), Joe4 (hr), The Ex (nl), Jarboe (usa), Swans (usa)...
Természetesen hálás köszönet mindenkinek, aki bármit is elolvasott vagy megosztott az írásaim közül és bármilyen formában segített vagy motivált!
Sokszor akartam abba hagyni, mert hazudnék, ha azt állítanám néha nem lett elegem az érdektelenségből, de mindig jött valami lökés. Meglátjuk lesz-e még...
Lehet az vitt tovább, hogy például ezt nem felejtettem el:
Furcsa lehet, hogy nem egy lemezről írok, és talán a cím is érdekes. A végére kiderül, hogy miért választottam ezt a címet. Persze a zene itt is a fő vonal, de számomra egy kicsit többről is van szó; ráadásul nagyon kevés magyar nyelven megjelent utalást találtam a csoportról, ezért fogtam hozzá az íráshoz.
(2016. Self Released)
A francia, Marsielleben működő Catalogue második hosszabb anyagát tette közzé a bandcampen. A 2012-ben alakult a trió tagjai: Emma Ameretto – ének, dobprogramok, elektronika, Eric Trolux- gitár és Bruno Yark Zymo basszusgitár.