Missing Foundation - A partinak soha sincs vége!

Egy ideje hallgatok egy felvételt, ami a nevezett zenekar 2015. januári koppenhágai koncertje. Azt hittem már eltűntek, mint zenekar, most meg újra előkerültek és nagyon bejött! Néha előkapom a nem túl hallgatóbarát, de nagyon erős, húsz évvel ezelőtti lemezeiket, meghallgatom, és érzem bennük az erőt. Érdekes módon manapság talán jobban értem az üzenetet, mert sajnos van mit újraérteni rajta, még mindig. A ’90-es évek elején kétszer is megfordultak Magyarországon, közvetlenül a rendszerváltás után. Mondtak néhány olyan dolgot, amit nem nagyon hittünk akkor, mégis bekövetkezett. Akik bármelyik fellépésükön ott voltak, mai napig emlékeznek rá, és a zenekar jelképére és állásfoglalására: A partinak vége! A jel számos európai városban megtalálható az utcákon, graffitiként, matricaként, falba vésve. Valamiért fontosnak tartom, hogy legyen róluk egy írás, - ezért került ki korábban az endhits.hu-ra is - mert számomra és még egy maroknyi ember számára fontosak még ma is, és aktuálisak is sajnos.

Röviden adok némi támpontot, hátha valakit megérdekel (érdekeljen!!), de nagy esszé nem lesz, az tuti!

A Missing Foundation a ’80-as évek elején Hamburgban, Németországban alakult. Az alap felállást Pete Missing és két KMFDM – őket nem hiszem, hogy be kell mutatni – tag, En Esch és Sascha Konietzko alkotta 1984-ben. Elsődlegesen ipari-performance csoportként tevékenykedtek. Az alakulást követő évben, 1985-ben az Egyesült Államokba mentek, ahol tartottak néhány koncertet, amelyek igencsak botrányosra sikeredtek. Itt már kibővült a csapat ütősökkel, akik hordókat, fémhulladékot és egyebeket ütöttek, a gitárok meg zúztak. Az egyik híres koncert a legendás CBGB-ben volt, a másik a Tompkins Square Park-ban. Utóbbi természetesen este 10-kor kezdődött a csendrendelet ellenére, amelynek eredménye egy jó kis zavargás lett, ami miatt az FBI-jal is kapcsolatban kerültek. Legalábbis külön figyelmet fordítottak rájuk a botrányok miatt, és állítólag nem is hagyták őket tevékenykedni. A CBGB-ben konkrétan az egyik zenekari tag felgyújtotta magát koncert közben, egy másik inzultált egy nézőt, a parkban pedig addig csépelték és csépeltették a közönséggel a hordókat és nyomták a szöveget, hogy a nézők nekitámadtak a kiérkező rendőröknek. Ezután visszatértek Európába, ahol már a kibővült csapat tette tiszteletét több nagyvárosban. Adtak jó néhány koncertet kisebb klubokban, foglaltházakban. A zene ipari, a szó szoros értelemében. Vashordók, rugók, torzított basszusok, megafon, zaj és zaj és erő és szövegek, erős üzenetű szövegek. A szövegvilág egyfajta anarchista és szociális nézőpontokat feszeget, ostorozva az állam hatalmát, a politikát és a globális kapitalizmust. Felrázni, sokkolni akarták az embereket az apátiából, a névleges demokráciába és a kapitalizmusba vetett hitből kimozdítani őket, illetve felhívni a figyelmet a közösségek fontosságára. Támogatták – a mai napig – a házfoglaló mozgalmakat, amely miatt a másik emblematikus jelmondatuk: „Your house is mine!” lett. A budapesti koncerteken is volt zászlóégetés, tombolás, a közönség ütött mindent, amit ért! Teljes őrület! A hivatalos működésük 1992. környékén befejeződött, az okokról nem sokat tudok, de 8 ilyen év után, gyanítom, muszáj volt leállni.

A csoport vezetője, Pete Missing képzőművészként, performerként tevékenykedik a mai napig. Nagyon jó képei vannak, leginkább a graffiti kultúrából merítkezik a stílusa, visszatérő elemekkel. Néha régi „harcostársával”, Florian Langmaack-al és új tagokkal kiegészülve adnak néha egy-egy Missing Foundation koncertet, csinálnak egy-egy videó installációt, így újra aktualizálni tudjuk a mondanivalójukat. Ahogy ezt 2015. januárjában is tették, így én is újra aktualizálhattam magamban a mondanivalójukat. Még mindig igazak!