Funerål Pyre - Seismic Noise
(2021. Self Released)
Nem tudom hányan ismeritek ezt a félig magyar, félig Államokbeli elektronikus duót. Én sem ismertem az elmúlt hetekig, amíg nem olvastam a zenevadaszat.blog.hu interjúját velük. Egyből érdekelni kezdett, mert volt benne egy varázsszó: Plasma Pool. Persze ez nem az a csapat, de az egyik alkotónak igen sok köze van a formációhoz. Ami meg nekem elég jó ajánló levél, mert igen csak szerettem, meg hatással is voltak rám a dolgaik. Egyszóval volt mire alapozni!
Alapvetően én nem szeretem a split lemezeket. Az oka annyi, hogy sokszor futottam bele olyanba amikor piszkosul hallgattam volna még egy-két szerzeményt valamelyik előadótól vagy mindegyiktől, de nem volt több. Aki egy picit is követi a még működő koncerthelyszíneket vagy az undergroundot, akkor a címben sorolt zenekar nevek nem hiszem hogy ismeretlenek. Az év utolsó napján került fel ez a négyszámos split a youtube-ra, amit most sikerült csak többször végig hallgassak. Bár már előtte megfogalmaztam egy pozitív dolgot a "videóval" kapcsolatban, amit nem fogok most lelőni.
Ez nem lesz egy hosszú poszt. Először is azért, mert erről a bandára semmit sem lehet találni, "Hogy rohadjanak meg!" Másodszor, mert sajnos több ilyen nevű zenekar is van a világban. Így még nehezebb! Harmadszor meg azért, mert nem nagyon kell cifrázni amit írnék róluk. Még pedig azért nem, mert tök egyértelmű az egész cucc. Nem mellesleg meg marha jó is! A nekem "bemakkanós" ünnepek után, meg jól is jött, hogy kicsit felrázott a nagy fejből kinézésből! Elég ennyi? Azért még kicsit írok róla, meg gondolom a link is kellene!
Tavaly december 29-én helyzete el az egy személyes orosz KSHATRIY ezt a felvételt, kvázi ajándékként a bandcamp oldalára. (A név a hinduizmusból jön, ami a harcosok rendjét takarja. Csak ha valaki nem ismerné a név jelentését.) Az előadó érdekes módon most sem a névvel azonos harcos anyagot posztolt ki. Annyit még érdemes róla tudni, hogy 2004 óta foglalkozik ambient, dark-ambient, drone és az ehhez kapcsolható hatású zenék készítésével. Egyébként élőben is felszokott lépni és elég termékeny előadó. Ami még izgalmas a zenén kívül az, hogy nagyon szép, minőségi fizikai kiadványokat jelentet meg. Igaz, nem túl olcsók érthető okokból. NO, DE ERRŐL AZ "AJÁNDÉK" LEMEZRŐL!
De régen írtam le a fenti kiadó nevét! A Szász György vezette újra életben lévő C.M.C. (Cro-magnoni Cola) az év végére egy teljes, új nagylemezt publikált. Amiben nekem semmi meglepő nem volt, mert egész évben akik követik a zenekart, láthatták, hogy készülget. Szerencsére nem csak digitális, hanem fizikai formátumban is megjelent a Now. A zenekar első, '80-as évek végi '90-es évek eleji időszakáról írtam már többször. A jelen időszak pedig 2019-től kezdődött el, ami a múlt helyrerakásával indult. Ez a lemez pedig egy új folyamatnak a végleges lenyomata.
Az gyanítom, mire ezt kirakom már jó sokan láttátok a magyar CHOKE CITY Szekszárdon felvett négy számos videóját. A négy dalból kettő, a nyáron kijött négyszámos anyagról van, másik kettő a decemberben kirakott új két számos single-ről. Nagyon jó, ködös, melankólikus, elbámulós hangulatú fekete - fehér videó. Nem mellesleg a zenei is marha jól össze van rakva. Nagyon jó modern megszólalású post-punk, talán kicsit rockos, meg tiszta hangzású is úgy, hogy azért a veleje nem veszik el a stílusnak. Nem véletlenül vettem meg a debütáló kazettájukat is még a nyáron.
Ismét egy elmaradás, de szerettem volna, ha nyoma van ennek a lemeznek is a blogon. A Mick Harris vezette SCORN is egy olyan név, amit nagyon régóta követek. Azt hiszem talán már az első lemezüket is megszereztem a '90-es évek elején. Akkor még egy másik ex - Napalm Death tag Nick Bullen is tagja volt, sőt a Godflesh vezér Justin K. Broadrick is beszállt egy ideig. Persze azóta jó sok év eltelt és Harris egyedül maradt, meg a zenéből is kikoptak a gitárok. Mondjuk azok már jó régen. A The Only Place júliusi megjelenése előtt én azt hittem, hogy le is állt a projekt. Pedig újra beindult, mint kiderült már 2019-ben. Akkor is kijött egy lemez, amiről nem is tudtam. No, de akkor most erről a lemezről. Csak azért, mert a napokban újra a fülemig jutott és rájöttem, hogy erről sem írtam. 
A szegedi KOSMODROM megosztott egy új felvételt a bandcamp csatornáján. Nem lett könnyű és nem is lett egyszerűbb az atmoszféra a korábbiaknál. Igazán izgalmas, nehéz és mély lett. Nem kell semmi könnyítésre számítani, mert sem zeneileg, sem szövegileg nem történt meg. Az előző felvételekhez képest is borultabb anyag lett szerintem. Ezen a "dalon" Szatmári Gábor - programok, Erdei Lilla - felolvasás és Orcsik Roland - felolvasás, csengők, doromb dolgozott együtt. Az már az elején egyértelmű, hogy a Legalja nem "csak" egy sima hallgatnivaló. 
Folyamatosan követem a belga P.O.G.O. Records megjelenéseit, így annyira nem meglepő, hogy ismét valami nekem valóba akadtam bele náluk. Ez pedig a francia DISCORDENSE hat számos EP-je. Ami egyébként a hossza miatt, már majdnem nem is EP kategória. A trió felállásról nem sok infóm van. Az biztos, hogy egy basszusgitárosból, egy gitárosból és egy dobgép, sampler "kezelőből" álló brigádot takar a név. Azt gyanítom valamikor 2019 körül alakulhattak, mert az bemutatkozó két számuk 2020 januárjában jelent meg. Egyébként ez a bemutatkozó két darab is helyett kapott a Normandie and five other songs-on, újra masterelve.
Vannak remek dolgok amik annyira az orrunk előtt vannak, hogy nem vesszük észre csak jóval később, mint már lehetett volna. Nálam pont ilyen volt a szegedi LUCY DREAMIN' októberben megjelent lemeze. Csak most jutottam odáig, hogy meghallgassam. Pedig többször belefutottam a névbe, meg egy - egy posztba velük kapcsolatban. Valahogy mindig átsiklottam felettük. Gondoltam majd jól belehallgatok, aztán valamiért el is felejtettem. A napokban mégis csak előkerült egy koncert keresése miatt a név, gondoltam akkor most. Így a többszöri meghallgatás után hihetetlenül örülök neki, hogy most nem léptem tovább. A lemezen négy dal van, a játékidő egy nagylemez hosszúságát adja ki a maga 40 percével. A trió tagjai: Lengyel Zoltán - basszus, ének, portugál gitár, zongora, Tikvicki Tamás - basszus, gitár, Moog minitaur (basszus szintetizátor), és Vázsonyi Ákos dob. Egyből szokatlan lehet, hogy két basszusgitár is van benne, amiről már előre leírom, hogy piszkosul nem tűnik fel elsőre. Csak az halljuk, hogy van benne valami szokatlan megszólalás, ami ennek (is) köszönhető. Persze azért, nem ennyire egyszerű megfejtésű ez a lemez! Szerencsére.
A szicíliai Palmeróban működő JuJu, az idei nyár legnagyobb felfedezése volt számomra. Pedig a Fuzz Club Records miatt, többször belefutottam a nevükbe. Meg bele is hallgattam a korábbi anyagaikba. Igazán viszont az idei Fekete Zaj Fesztiválon tekeredtem bele a zenéjükbe. Meglepett amikor megláttam, hogy új lemezzel jelentkeztek. Mondjuk azt nem tudom miért, mert az utolsó lemezük 2018-ban jött ki. Persze örültem neki, főleg a nyári koncert élmény után nem sokkal jött ez az újdonság. Aztán még jobban örültem, amikor belehallgattam.