Néha a beszéd nem elég
Munly Munly, Kanada szeretett gyermeke. Mesés történetét könnyen megtalálhatjuk némi internetes kereséssel egy Wikipedia bejegyzésből. De mindnyájan jól ismerjük ezeket a bejegyzéseket, hogy: Jay Munly, (majd felsorolva a többi név amin ismerhetjük ((Munly és Munly Jay Munly))), aztán jönnek a nyilvánvaló tények; hogy bendzsón játszik, hogy gitáros, hogy énekes és dalszerző.
(2022. L.I.E.S. Records)
A tavalyi év egyik legjobban betalált lemeze a SCORN The Only Place című albuma volt nálam. Nem hiszem, hogy a SCORN-t nagyon be kellene mutatni. Mick Harris (Napalm Death, Null, Scorn) igazából maga az említett zenekar. Zenekar? Az jó régen volt, inkább egy személyes megnyilvánulás. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy a FRET is egy Harris leágazás vagy nem is tudom mi. Igazából ez egy másik vonal, de mégsem. Főleg úgy, hogy azért ez is egy elektronikus zenei vonulat.
(2022. Crused Blessings Records)
A MVILL CRIMES egy kanadai négyes, akik 2020 óta tesznek közzé felvételeket. Eddig nem hallottam őket, de véletlenül - már ha van ilyen - beléjük akadtam. Belehallgattam egy számba és egyből az volt bennem: "na, mára ez az ami kell". Ez a hat számos szeptemberben megjelent anyag, elég gyorsan átrobogott rajtam. Az első hallgatás után meg vagy háromszor még. Jó punk, de nem úgy punk, de nem az, azért még is az, meg nem csak az.
(2022. Self Released)
A Marseilleben működő SANDCASTLE bemutatkozó anyaga a Home. Mivel nagy információ dömping nincs róluk, így csak az öt számos EP-re lehet hagyatkozni. Eléggé bejön, mert egyébként le se ülnék írni róla. Azt sajnálom piszkosul, hogy csak öt szám van. Még pedig azért, mert mindegyik más és másképpen. Pont ettől izgalmas az egész. Rész infóim nincsennek, ezért nem is fogok okoskodni. Térjünk is a lényegre, amúgy meg úgyis az a legjobb, ha olvasás után meg is hallgatjátok.
(2022. Complex Music)
Tudtam, hogy az angol The Cassandra Complex újra aktív, de inkább azt gondoltam, hogy valami nosztalgia utórengés. Erre kiderült, hogy nem. Az utolsó 2000-ben megjelent lemezük után 22 évvel itt az új album ami a The Plague (pestis) címet kapta. (Valahogy a pandémia miatt, ez a szó elég gyakran előkerül manapság, de végül is mindegy.) A zenekart nagyjából 30 éve hallottam először, amikor Gyula haverom (ex-Das Kapital, Magizter) egy hosszú autó úton megmutatta a Cyberpunx című lemezüket, aztán kölcsönadta az 1992-es Beyond the Wall Of Sleep koncert lemezüket. Később ezt vinyl verzióban meg is vettem valamikor. Nagyon szeretem ezt a lemezt, mert keveréke az analóg, kemény elektronikának, meg valahol a dark,- goth zenéknek. No, de néhány sor a zenekarról, aztán az új albumról.
(2021. Self Released)
Fura lehet, hogy 2022-ben egy 2021-es lemezről írok, de csak most találtam, pontosabban most hívták fel a figyelmem a Kassán működő STANDARD SOCIETY-re. Pontosabban kaptam egy videót egy idei felvételükről, ami a Hradby Samoty Fesztiválon készült. Emiatt hallgattam meg a tavalyi lemezt, ami igen csak bejött nekem. Mondjuk a koncert videó meg még jobban, de ott egy ötös fogat játszik. Ezt a lemezt meg ketten "rakták össze". Van még egy kassai zenekar a FARA, aminek a tagságával van jelentős átfedés. A kettőnek van köze egymáshoz meg még sem. Ugyan kértem tőlük infót, hogy ez hogy is van, de nem bírtam ki várni, mert napok óta ezt a lemezt hallgatom. Remélem ezt pótoljuk!
(2022. Self Released)
A REN FLOWERS egy new-yorki zenekar, pontosabban egy előadó. Ahogy "letudtam szedni", 2019 óta pakol felvételeket a bandcamp-re. Az Anhedonia a debütáló nagylemeze, amim 11 felvétel van és eléggé egységes lett hangulatban, még sem lett unalmas. Gyorsan lelehetne csupaszítani post-punk-ra, de mégsem csak az.
A vasárnapot eleve lötyögősre terveztük, meg nagyon sok lengyel előadó volt. Főleg hip-hop, meg pop vonalon, ami nem az én világom. Persze azért találtunk nézni valót, de leginkább háromra fókuszáltunk. Az is igaz, hogy egy lengyel zenekarért mentünk ki magunkhoz képest korán, amit nem bántunk meg.
Az első nap elég erősre sikerült, így némi pihenés, kajálás, városban való séta után ismét kibuszoztunk a fesztivál helyszínre. Mondjuk nem siettük el, de ez a rendezvény nem is erről szól nekünk.
A 2020-as, 2021-es fesztivál a COVID-19 miatt elmaradt, így nagyjából annak a 2020-as évnek a pótlására kerül sor idén az OFF Festival-on, a lengyelországi Katowicében. A benzin árak miatt, vonattal mentünk így délután 6 órára értünk ki. Az már sajnos szemet szúrt egyből, hogy a lemezkiadók és a bő merítésű lemezbolti standok elmaradtak. Sajnáltam, mert eddig ha tetszett valami amit nem ismertem, nagyjából a koncert után megtudtam venni fizikai formátumban. Meg lehetett jó lemezek között böngészgetni, amit sajnos idén nem. A helyszín, a fesztivál mérete viszont szerencsére nem változott és a program is elég jól sikerült. Talán azt lehetett érezni, hogy eddig sem volt túl sok külföldi, de most hallottunk a legkevesebb nem lengyel szót a helyszínen. Igaz azt nem mondom, hogy a műsor nem volt máskor erősebb, de nem volt okunk panaszra.
(2022. Self Released)
Hong-Kongban működő zenekarról sem írtam még. Semmit sem tudok róluk, de ez egy 10 perces bemutatkozó anyag, ami erősen át van itatva elektronikával. No meg jó kis cold-wave-es, dream-pop-os hangulattal. Dobgép, gitár és női ének a fő csapásvonal. Nagyon jó kis bemutatkozás. Nekem nagyon bejön az énekesnő hangja is, meg az egész hangulata. Kontakt nincs, bandcamp van, más semmi. Nem is tördelem be külön posztként, mert nem tudok róla többet írni.
Link: https://thecrushinhk.bandcamp.com/releases
(2022. Sabotage Records)
A francia BLEAKNESS bemutatkozó anyagáról már írtam korábban (itt). Az elmaradt Fotocrime (US) turné kapcsán ismertem meg őket 2020-ban. A Life At A Standstill június végen jelent meg, amire vinylen is sikerült lecsapnom az Izomerőszakpogó Distro révén. Az albumon tíz új szerzemény van, amelyik egyáltalán nem gyengébbek az előző lemez számainál. Persze van egy kis változás, de azt majd a posztban.
(2022. Zazen Sounds Publishing)
A NAM-KHAR egy német ritual, dark ambient, industrial project, ami jó pár éve működik. A Dok-Pa a sokadik lemeze. Ez nem jelenti azt, hogy mindegyiket ismerem. Sőt, ez az első amit hallottam tőle. Csaba barátom ajánlotta, hogy füleljek bele és valahogy meg fogott amit hallottam. Egyébként belehallgatva a korábbi anyagaikba, elég változó stílusú és minőségű lemezei vannak. Mondjuk nem véletlen, hogy a görög Zazen Sounds kiadó ezt a lemezt jelentette meg, de hát erről majd beljebb.
(2022. Helikon Kiadó)
"A PEN díját bojkottáló szerzők úgy döntöttek, húznak egy vonalat, hogy a szólásszabadság ettől eddig tart, - és én újra magam előtt láttam az ijesztő szájkosarat, amelyt mindinkább rám akarnak erőltetni, miközben a társadalom egyik rétege egy másik réteg cenzúráját követeli saját nemes szándékú eszméi, illetve a béke meg a jóakarat nevében." - B.E. Ellis - Fehér
El kellett telnie majdnem három évnek ahhoz, hogy a 2019-ben megjelent utolsó Bret Easton Ellis könyv magyarul is megjelenjen. Igazából vártam már, mert mindegyik könyvét olvastam, még ha nem is mindegyik tetszett egyformán. Persze azok az évek elmúltak amikor nagyon átütő volt. Igazából a Hold park volt, ami nagyon tetszett a későbbiek - 2005 - közül. Az utolsó 2010-es Királyi hálószobák már nem annyira. Szóval valahogy vártam, hogy lesz valami új lendület. Nem vagyok sem irodalmár, sem könyvkritikus, szóval az alábbi sorok inkább olyan érdeklődés felkeltésre szolgálnak.
(2022. P.O.G.O. Records)
Nagyon kedvelem ennek a belga kiadónak a dolgait, ezért egyértelmű volt, hogy megfogom hallgatni ezt a lemezt. Egyébként ez egy bemutatkozó anyag, szóval nem is nagyon volt mihez kötni. A zenekar tagjai: Yves Vranckx- basszusgitár, sampler, Lionel Beyet- basszusgitár, sampler és Vincent Desantos - dobok, a négyes dalban közreműködik szaxofonon Bruno Margreth. Eleve ez a két basszusos felállás is kíváncsivá tett a lemezzel kapcsolatban.