KOLLAPS - Until The Day I Die
(2022. Cold Spring Records)
Az ausztrál KOLLAPS-ról - ami már lassan nem is ausztrál - , már korábban is írtam recenziót. Igazából leginkább már Wade Black énekes zenekara, aki az egyetlen alapító tag. Folyamatosan változnak körülötte az emberek, ami nem véletlen szerintem. Gondolom a zene miatt is lehet ez, mert nem egyszerű. Egyik lemezük sem az, így ez sem. Tudom, hogy nagyon megosztó a csoport, de nekem kifejezetten bejönnek lemezen. Élőben meg hangulat kell hozzá, mert brutális hangerőn nyomják a zajt.. Sajnos a mostani turné budapesti állomásán nem tudtam megnézni Őket, még ha ott is voltam a helyszínen. Korábban viszont többször is láttam. Az új lemez június 23-án jelent meg, aminek a CD verzióját meg is tudtam venni azért a koncerten.
Igazából már februárban kiszúrtam magamnak a német ISOCULT-ot. Mondjuk akkor csak egy dalt hallottam tőlük, így nem akartam nagy okosságokat leírni róluk az alapján. Gondoltam megvárom a teljes EP-t, ami májusban meg is jelent. Egyébként az előző anyaguk 2019-ben jelent meg, szóval volt idő agyalgatniuk rajta. Ennek ellenére furán fog hangzani hogy lelövöm az elején, de nincsenek benne nagy megfejtések. Viszont mégis csak jó lett! Legalábbis nekem bejön. No, akkor a részletek! 
A NEW GRASS egy leginkább egy személyes projekt, amihez néha becsatlakozik egy - két haver. A 2010-es években is több megjelenése is volt, de az most a legújabb anyag, aminek a címét nem kell magyarázni szerencsére. A felvételeket egyébként 
A BANANACH-ra úgy akadtam rá, hogy belefutottam egy hirdetésbe, ami a indonéz zenekar németországi turnéját reklámozta. Meg az is szimpatikus volt, hogy a négyesben három női tag is van. Nem tudom mikor alakultak, de 2018-ban már megosztottak egy felvételt a bandcamp-en. Mindenesetre a Panoptic Litter a 2022-es öt számos EP-jük, ami nekem bejött. A zenekart a következő négyes alkotja: Karina - ének, Mojann - gitár, vokál, Fay - dob és 
A Ráday Klubra biztosan csak néhányan kapják fel a fejüket. Főleg arra, hogy 2022-ben hogy jön képbe ez a helyszín. A DAS KAPITAL csoportra meg még kevesebben emlékezhetnek. (Persze ez a zenekar nem az a német, dán jazz zenekarral, ami most ezen a néven működik.) Ez a zenekar magyar volt és a '80-as évek közepén működött, sajnos nagyon kevés ideig. Mégpedig az "ős" ipari, zaj zene nyomvonalán. Olyanokat követve, mint az akkori Test Dept vagy a korai SPK. Nagyon kevésszer említik itthon, de pl. Szőnyei Tamás Rock a vasfüggyöny mögött című könyvében konkrétan nevesíti a szerző őket, mint az ipari zene magyar követőit. A digitalizáció egyik izgalma, hogy elő kerülnek felvételek vagy valamiféle dokumentumok a régi időkből. Ez is egy ilyen felvétel, igaz nem az eredeti koncert anyag, hanem egy remix. Pontosabban kettő, amit a svéd Fasaan Records vinylen kiadott tavaly. A posztban nem feltétlenül erről lesz szó, hanem némi infó a csoportról, meg képek is, meg persze az említett hanganyagról szövegelés, mert ezért kezdtem el írni a posztot.
Ez az a lemez, amire a zenekar neve miatt szerintem soha sem kattintottam volna. Valahogy nem volt szimpatikus, de mivel a kiadó dolgait időnként megnézem, gondoltam csak belehallgatok. Aztán a belehallgatásból végig hallgatás lett. Nem is egy. A kiadót ismerve stílus ügyileg nagyjából sejtettem mire vállalkozom, ami nekem nem is okozott csalódást. Ez a duó felállás kezd már ebben a post-punk, goth stílusban egyre elfogadottabb lenni, mert kapásból tudnék mondani még négy - öt ilyen felállású csapatot. Most a The Doctors, szintén duó második nagylemezéről lesz szó, azért mert csak.
A szokatlan nevű svéd Agressive Soccer Moms viszonylag új zenekar, mert 2017-ben alakult. Bár azt gondolom, hogy a duó korábban is zenélhetett itt - ott, mert nem úgy tűnik, mintha ma kezdték volna a zenélést. Jól kihasználták a pandémiás időszakot, mert összepattintottak eddig három nagylemeznyi anyagot, a Deviation a negyedik teljes albumuk. Igaz májusban már egy új dalt is kiraktak a bandcamp oldalukra. Ennek ellenér én most a április elején megjelent lemezről fogok írni egy szösszenetet.
Ez egy bemutatkozó anyag, de van benne valaki, aki több mindenben játszott, játszik, amikről korábban már írtam itt. Még pedig Michael Jacobs dobos, aki a POrch és a The Tunnel zenekarok dobosa is. Így került hozzám ennek a négy számos cuccnak a hanganyaga. Ami persze nem az jelenti, hogy ugyanazt csinálnák, mint a nevezett zenekarok. Ami tökre nem is baj, mert pont ettől izgalmas ez az egész blogolós történet, meg a lemez is. Úgyhogy most gyorsan, röviden be is avatlak benneteket, miről is van szó. Meg természetesen jól meg is hallgathatjátok, ha szeretnétek. 
Gondolom a lemez címe, a régi - értsd: '80-as évek vége - SWANS rajongóknak bevillanhat. Nem feltétlenül az anya zenekar miatt, bár azért is. Szóval aki képben van tudja, hogy World Of Skin néven Michael Gira és Jarboe készített ezen a néven három lemezt is. Ebből a Skin Blood Women Roses volt az első. Pontosabban a Blood, Women, Roses volt az eredeti címe, a "Skin" utalás a projectre az új kiadáson.. Azt hiszem a felvezetőből kiderült, hogy ez az album nem egy új JARBOE lemez, hanem az 1987-ben megjelent korong újra kiadása. Miért volt erre szükség? Ráadásul egy belga kiadó gondozásában? A válaszok elég egyszerűek.
Jó két évvel ezelőtt írtam a Wisconsinban működő CONVERT bemutatkozó koncert anyagáról. Nagyon bizalom gerjesztő volt. Még azt is írtam, hogy kíváncsi leszek a nagylemezre. Két év után, most meg elém került a 2022-es nagylemez. Amire azt hiszem megérte várni. A bemutatkozó anyag is nagyon tetszett, de erre aztán piszkosul rátudtam tekeredni, mert igencsak össze érett a srácok hangzása és zenéje is. Plusz a 11 szám, ami a lemezen van egy feszültség, hangulat és sokszor energia bomba, meg irgalmatlan profi több szempontból is. Mellesleg az előző írásomhoz képest, sikerült pár infót is összeszedni, ami ugyan nem sok, de mégis több annál mint ami korábban volt. 
Megint csak valami olyasmire találtam, ami nekem nagyon bejön. A Marseille-ben működő CATALOGUE megint csak egy ilyen csapat. A trió felállás tagjai Emma Amaretto ének, gitár, programok, Eric Trolux gitár, Bruno Yark-Zymo basszus az 1-ől 7-es trackig és a 12-es, illetve 
A 2015-ban alakult lengyel BASTARD DISCO-nak a harmadik nagylemeze a Satelity. Elintézhetném ennyivel, de nem fogom. Azért sem, mert a korábbi két lemezük annyira tetszett, hogy írtam is róluk, sőt vinylen is megvettem az OFF Fesztiválon, Lengyelországban. Ráadásul még élőben is láttam őket. A zenekar dobosa Marek írt rám az új lemez megjelenésével kapcsolatban. Nagyon örültem neki, a promó anyagnak is, meg hát még annak ami a lemezen megszólal. Annak nagyon. Plusz külön öröm, hogy a zenekari tagság az elmúlt hat évben nem változott. Akkor most jöjjenek az én benyomásaim.