Elkészült a magyar sludge - pszichedelikus - metál magyar LanternI első videóklipje. Nem mellesleg elég fasza és sötét is lett. Közreműködöként részt vesz benne Susana G. de Quirós a Grace Of Kairós-ból. A srácokon kívül, Susana is ad némi súlyt a „történetnek”. Nézzétek, hallgassátok!
(2022. Self Released)
Ez egy bemutatkozó anyag, de van benne valaki, aki több mindenben játszott, játszik, amikről korábban már írtam itt. Még pedig Michael Jacobs dobos, aki a POrch és a The Tunnel zenekarok dobosa is. Így került hozzám ennek a négy számos cuccnak a hanganyaga. Ami persze nem az jelenti, hogy ugyanazt csinálnák, mint a nevezett zenekarok. Ami tökre nem is baj, mert pont ettől izgalmas ez az egész blogolós történet, meg a lemez is. Úgyhogy most gyorsan, röviden be is avatlak benneteket, miről is van szó. Meg természetesen jól meg is hallgathatjátok, ha szeretnétek.
(2022. Consouling Sound Records RP )
Gondolom a lemez címe, a régi - értsd: '80-as évek vége - SWANS rajongóknak bevillanhat. Nem feltétlenül az anya zenekar miatt, bár azért is. Szóval aki képben van tudja, hogy World Of Skin néven Michael Gira és Jarboe készített ezen a néven három lemezt is. Ebből a Skin Blood Women Roses volt az első. Pontosabban a Blood, Women, Roses volt az eredeti címe, a "Skin" utalás a projectre az új kiadáson.. Azt hiszem a felvezetőből kiderült, hogy ez az album nem egy új JARBOE lemez, hanem az 1987-ben megjelent korong újra kiadása. Miért volt erre szükség? Ráadásul egy belga kiadó gondozásában? A válaszok elég egyszerűek.
(2022. Forge Again Records)
Jó két évvel ezelőtt írtam a Wisconsinban működő CONVERT bemutatkozó koncert anyagáról. Nagyon bizalom gerjesztő volt. Még azt is írtam, hogy kíváncsi leszek a nagylemezre. Két év után, most meg elém került a 2022-es nagylemez. Amire azt hiszem megérte várni. A bemutatkozó anyag is nagyon tetszett, de erre aztán piszkosul rátudtam tekeredni, mert igencsak össze érett a srácok hangzása és zenéje is. Plusz a 11 szám, ami a lemezen van egy feszültség, hangulat és sokszor energia bomba, meg irgalmatlan profi több szempontból is. Mellesleg az előző írásomhoz képest, sikerült pár infót is összeszedni, ami ugyan nem sok, de mégis több annál mint ami korábban volt.
(2022. Self Released)
Megint csak valami olyasmire találtam, ami nekem nagyon bejön. A Marseille-ben működő CATALOGUE megint csak egy ilyen csapat. A trió felállás tagjai Emma Amaretto ének, gitár, programok, Eric Trolux gitár, Bruno Yark-Zymo basszus az 1-ől 7-es trackig és a 12-es, illetve Raphaël Bathore basszus 8-tól 11-ig. Hogy trió, ha négy név van? Hát úgy, hogy a basszus fronton történt valamikor egy tagcsere. Ennek ellenére a nem lettek rosszabbak a számok. Sőt, elég durván nem tudok leszakadni erről a 12 számos lemezről. Ami egyébként nem új lemez, mert az most készül. Akkor mi is ez?
(2022. Antena Krzyku)
A 2015-ban alakult lengyel BASTARD DISCO-nak a harmadik nagylemeze a Satelity. Elintézhetném ennyivel, de nem fogom. Azért sem, mert a korábbi két lemezük annyira tetszett, hogy írtam is róluk, sőt vinylen is megvettem az OFF Fesztiválon, Lengyelországban. Ráadásul még élőben is láttam őket. A zenekar dobosa Marek írt rám az új lemez megjelenésével kapcsolatban. Nagyon örültem neki, a promó anyagnak is, meg hát még annak ami a lemezen megszólal. Annak nagyon. Plusz külön öröm, hogy a zenekari tagság az elmúlt hat évben nem változott. Akkor most jöjjenek az én benyomásaim.
(2022. Arka Archives)
Soha sem írtam még klasszikus gitár zenei lemezről. Valahogy mindig kimaradt a látókörömből. Ezen segített Anatol Rivero spanyol klasszikus gitáros, szerző, aki egy üzenetben elküldte nekem az áprilisban megjelent Nocturne című albumát. Igazán meglepett, mert tényleg nem írtam még hasonló lemezről sem. Kaptam hozzá egy kis segítséget is, mert tényleg nem vagyok képben a klasszikus gitározás zeneszerzőiről és a előadóiról sem. Az Ő írását, majd jól fel is használom, idézőjelekkel persze. Először csak belehallgattam a lemezbe, de csak később sikerült végig fülelnem. Megbántam-e? Nem. Izgalmas és különleges is volt számomra? Igen. Hogy milyen is egy jó klasszikus gitárra írt lemez, azt most meg is osztom veletek.
(2022. Relapse Records)
Tudom, hogy erről a lemezről már sok infó kijött, ennek ellenére írok róla. Azon ok miatt, hogy semmiképpen sem szerettem volna, hogy hozzám ne kerüljön ki róla semmi. Meg nekem azért idő kellett feldolgozni ezt a lemezt. A sokadik hallgatás után leírhatom simán, hogy meg kellett érnie bennem, mert ez a sludge-metal, mindenféle keverék öt szerzemény nagyon odavert. Nem csak a füleimnek, hanem a agyamnak is. Mondjuk az együttműködő személyek nevei elve nem is feltételeztek könnyű dolgot. Aki nem tudja még Ők kik - amit kétlek - , akkor úgyis leírom.
(2022. Senkrecht Records)
A magyar Senkrecht Records egy igazán vegyes és érdekes válogatás anyagot jelentett meg. Nagyon jó kis merítés leginkább minimal-synth-wave, dark-wave, post-punk és ezen stílusok keverésével összerakott cuccokból. Attól is érdekes, hogy nem csak magyar előadók vannak rajta, hanem eléggé nemzetközi felhozatal lett. Ki lehetne emelni zenekarokat, mert vannak közöttük a műfajban viszonylag ismert csapatok is. De nem fogok! Azt már előre elárulom, hogy így egyben nekem tetszett ez a válogatás. Pedig igazán nem vagyok nagy szerelmese a válogatás lemezeknek. Mivel kaptam jó kis segédanyagot is hozzá a kiadótól, ezért néhány infót megosztok a zenekarokról is, ami nem az én munkám. Ezeket dőlt betűkkel szedtem.
(2022. Self Released)
Azt hiszem néhány jó cuccról írtam már eddig is az idén, de a leedsi NAPE NECK néhányat háttérbe szorított nálam. Ebben a stílusban meg aztán végképp, mert valahogy nagyon össze állt. Úgy idézi meg a '80-as évek végét a '90-es évek elejét, hogy végig totál lelkes voltam akárhányszor is hallgattam meg. A három tagú banda tagjai: Claire Adams - basszus, Bobby Glew - gitár, Kathy Gray - dob és mindenki énekel valamit. Érdekes címke náluk a post-punk, ami végül is az, de nekem inkább punk. Nulla, darkos vonal, hanem tényleg punk. Abból is nem a sablon, ezerszer hallott hangzással, hangszer használattal. Tudom is egy-két bandához kötni, amit meg is fogok tenni. Amit, ha most tennék meg, akkor senki sem olvasna tovább. Szerintem sokan ráfogtok tekeredni.
(2022. Self Relased)
Akkor folytatódjon az év megint egy olyan bandával, amiről semmit sem tudtam kinyomozni. Azon kívül, hogy Texasban működik a LastWord nevű zenekar. Elméletileg a zenekar négytagú: dob, basszus, gitár, ének. Aztán ezen kívül semmi infó. Az sem könnyíti meg a keresést, hogy azért előfordul több stílusban ugynailyen nevű zenekar. Őket is az új megjelenések között találtam a napokban. Tipikusan az a megszólalás, ami számomra érdekes volt egyből.
(2022. Self Released)
A lengyel Dead Factory-t a Wroclawi Indusztriál Fesztivál videójából ismertem meg. Nagyon bejött amit ott élőben csináltak. Aztán kiderült, hogy a név a katowicei Maciej Mutwill-t takarja, aki hosszú éve óta készít dark-ambient, industrial, industrial ambient dolgokat. Ez a lemez egy kollaboráció a MOAN-al, ami pedig Rafał Sądej-t takarja. Ő is nagyon régen mozog az underground sorolt szegmensében. Sőt a '90-es években egyéb zenekarokban is megfordult. Igaz, az utóbbi időben csak a saját dolgaival foglakozik és jelentet meg felvételeket.
(2022.HauRuck! SPQR))
Az olasz TOURDEFORCE-t Christian Ryder (producer, szerző) és Ivory Priss (ének) duója alkotja ezen a lemezen, Akik egyébként nem ma kezdték az elektronikus zenével való foglalatosságot. Abból is inkább a synth-wave és az electro-pop közzé lőhető be, amit csinálnak. Egész pontosan 2004 óta jelentetnek meg lemezeket. Igazából én ennek a lemeznek a promó videója alapján "fordultam rájuk". Miért? Azért, mert ez egy Death In June dal feldolgozása volt. A klip elég extrémre sikerült, annyira nekem nem jött be, de a feldolgozás igen. Erre kiderül, hogy az egész EP a Death In June dalainak az újra értelmezése. Oké, csinált már ilyet például a Ladytron a Little Black Angel című számmal, de ennyi hasonló stílusú feldolgozást nem hallottam még egyben.
(2021. Self Released)
Igen ez egy tavalyi megjelenés, de a telóm lejátszója újra feldobta. Gyorsan eszembe is jutott, hogy erről is szerettem volna írni. Még pedig azért, mert csak érdekességek vannak a körítésben velük kapcsolatban. Ami nem is annyira körítés, hanem inkább tények, ami felvetnek kérdéseket. Persze nekem nincsenek rá válaszaim. Már elve a saját stílus meghatározásuk is okozott nálam némi zavart, meg még egy két dolog. A zene jó, de a felvezetőbe nem írom le milyen, mert akkor senki sem olvasná végig ezt a szösszenetet. Legalábbis én nem biztos.
(2022. Maxiecore Records)
Gondoltam keresek valami nyugis cuccot. Megtaláltam. Igaz elsőre nem feküdtem ki tőle, sőt másodjára már bejött. Azért még ezután párszor meghallgattam. A texasi TIDES egy trió felállású, synth- wave - post - punk csapat. Mivel jó sok ilyen nevű zenekar van, ezért nem nagyon másztam a részletek után. A SWIM LIKE GOD a zenekar bemutatkozó EP-je. Januárban kijött már egy beharangozó daluk, emiatt kerestem vissza rájuk a napokban a bandcampen.. Ezzel a dallal együtt ez az ötszámos bemutatkozó anyaguk.