C.M.C. - A leples bitang (videó)
Nagyon úgy tűnik, hogy reaktiválódott C.M.C. folyamatos munkában van. Ennek egyik bizonyítéka a napokban felkerült új videó. Ebben Allen Ginsberg A leples bitang című versét dolgozták bele a saját zenei világukba. Az én korlátolt fejemben mindig az volt. hogy ez a mű csak egyfajta "hipszter, blues jelmezbe öltöztethető". Most kiderült, hogy nem. Nagyon nem és nagyon más hatása is van. Nekem a régi, mások által készített verziók nem jöttek be, viszont a "Cmcések" nagyon megkeverték a dolgot. Nagyon jó, új zenei értelmezése lett úgy, hogy szervesen épül össze a szöveg és a zene. Az egész pulzálása és a játékossága baromi jó lett. Vannak benne kis zene meglepetések, mint például egy bekúszó zongorahang. Nagyon nem szeretném lelőni az összes zenei "poént", mert marha érdekes hallgatni. Nekem a vers is teljesen más egy erősebb, hatásosabb közegbe került. Megint sikerült a kollektívának egy "lécet átvinni" nálam! Hajrá
Videó kattintás után a posztban.
A Drivel nevű pennysilvaniai duó egyideje már működhet, mert 2020-ban raktak ki először felvételeket a bandcamp-re. Eleve egy hat számos anyaggal indítottak, ami már érdekes volt, aztán folytatták. A most megjelent CNTRL egy három szerzeményes EP. Mondjuk az EP játékideje alatt egy kicsivel. A zenekart 
A magyar PLANETDAMAGE "munkáit", én igazán a 2020-as Relapse Protocol nagylemezén keresztül ismertem meg. Bari Máriusz akkori lemeze visszavezetett az EBM, a cyber-punk és nagyon profi analóg, mégis modern hangzások világába. Nagyon tetszett az egész audió - vizuális része is. A most megjelent, nagyjából 20 perces szerzemény, meg annyira jólesett egyéb tevékenységeim mellett, hogy alig vártam, hogy újra meghallgassam. Mi az ami nekem bejött ennyire? 
Olyan mintha ebben az évben, csak olyan előadókba botlanék bele, akikről semmilyen infót sem találok. Az atlantai KAIJU KING is ilyen. A bandcampes fotó szerint, egy duó. Itt meg is állt nálam a tudomány! Semmit sem találtam róluk és kezdem elfogadni, hogy nem is ez a lényeg, hanem a zene. Ami nem túl hosszú, a megjelenés dátumának kinevezett című "lemezen". Két szám, amelyek ugyanúgy 2 perc 22 másodpercesek darabonként. Ami elég rövidke, viszont tartalmilag nagyon izgalmas. Még akkor is, ha ez a nem egészen öt perc hagyott bennem egy kis hiányérzetet. No de, a két felvételről röviden. Mondjuk máshogy nem is lehet, mert rövidek!
Lassan semmi meglepő nem lesz abban nekem, hogy az ICY COLD egy olyan albumot jelentet meg, ami nekem nagyon bejön. A svéd STELLA SLEEPS debütáló nagylemeze megint egy jó választás volt részükről. Igaz, hogy semmit sem tudok róluk, róla, de azt gyanítom, hogy ez egy személyes "zenekar". Ami így persze nem zenekar. A borítóból azt hiszem már kicsit kitalálható, hogy stílus ügyileg merre tapogatózzon az olvasó. Oké, már a kiadóból elindulva is jöhet a megfejtés. Szóval az Anemic City a bemutatkozó nagylemeze az északi projektnek.
Tavaly augusztusban sokat hallgattam a holland Eaters Of The Soil bemutatkozó EP-jét. Meg persze írtam is róla (
A tavalyi évben dark-wave vonalon az egyik abszolút kedvencem a török DUCTAPE bemutatkozó anyaga a Labirent volt. Annyira bejött, hogy a Live At Radyo Modyan lemezüket meg is rendeltem a kiadójuktól. Szinte pontosan egy évre a debütáló lemeztől, megjelent a második lemezük a RUH (a török szó, magyarul azt jelenti lélek). Amennyiben ez nem lett volna elég, ráadásul még a napokban élőben is elkaptam Őket Budapesten a Gólyában. Elmondhatom, hogy ez az év is a török duóval indult nálam! A koncert előtt direkt nem hallgattam meg az új lemezt, mert kíváncsi voltam, hogy mennyire fognak meg élőben az új számok. Elkaptak, de kicsit máshogy, mint az első anyagon. 
Már megint sikerül kifogni egy olyan bandát, amiről nulla infó van. Azt gyanítom, hogy a RAT SPHINX egy "személyes" zenekar lehet. Mondjuk a hangzásról bizotsan nem ez jutott az eszembe, mert elég vastag, karcos és lendületes. Aztán persze totál benne van, hogy nem az. A bandcamp profilon kívül tényleg semmit, de semmit sem lehet találni róla/róluk. Annyi meg van, hogy az egyesült államokbeli Portlandben működik és "odacsap a falhoz" rendesen.
Nem tudom hányan ismeritek ezt a félig magyar, félig Államokbeli elektronikus duót. Én sem ismertem az elmúlt hetekig, amíg nem olvastam a 
Alapvetően én nem szeretem a split lemezeket. Az oka annyi, hogy sokszor futottam bele olyanba amikor piszkosul hallgattam volna még egy-két szerzeményt valamelyik előadótól vagy mindegyiktől, de nem volt több. Aki egy picit is követi a még működő koncerthelyszíneket vagy az undergroundot, akkor a címben sorolt zenekar nevek nem hiszem hogy ismeretlenek. Az év utolsó napján került fel ez a négyszámos split a youtube-ra, amit most sikerült csak többször végig hallgassak. Bár már előtte megfogalmaztam egy pozitív dolgot a "videóval" kapcsolatban, amit nem fogok most lelőni.
Ez nem lesz egy hosszú poszt. Először is azért, mert erről a bandára semmit sem lehet találni, "Hogy rohadjanak meg!" Másodszor, mert sajnos több ilyen nevű zenekar is van a világban. Így még nehezebb! Harmadszor meg azért, mert nem nagyon kell cifrázni amit írnék róluk. Még pedig azért nem, mert tök egyértelmű az egész cucc. Nem mellesleg meg marha jó is! A nekem "bemakkanós" ünnepek után, meg jól is jött, hogy kicsit felrázott a nagy fejből kinézésből! Elég ennyi? Azért még kicsit írok róla, meg gondolom a link is kellene!
Tavaly december 29-én helyzete el az egy személyes orosz KSHATRIY ezt a felvételt, kvázi ajándékként a bandcamp oldalára. (A név a hinduizmusból jön, ami a harcosok rendjét takarja. Csak ha valaki nem ismerné a név jelentését.) Az előadó érdekes módon most sem a névvel azonos harcos anyagot posztolt ki. Annyit még érdemes róla tudni, hogy 2004 óta foglalkozik ambient, dark-ambient, drone és az ehhez kapcsolható hatású zenék készítésével. Egyébként élőben is felszokott lépni és elég termékeny előadó. Ami még izgalmas a zenén kívül az, hogy nagyon szép, minőségi fizikai kiadványokat jelentet meg. Igaz, nem túl olcsók érthető okokból. NO, DE ERRŐL AZ "AJÁNDÉK" LEMEZRŐL!
De régen írtam le a fenti kiadó nevét! A Szász György vezette újra életben lévő C.M.C. (Cro-magnoni Cola) az év végére egy teljes, új nagylemezt publikált. Amiben nekem semmi meglepő nem volt, mert egész évben akik követik a zenekart, láthatták, hogy készülget. Szerencsére nem csak digitális, hanem fizikai formátumban is megjelent a Now. A zenekar első, '80-as évek végi '90-es évek eleji időszakáról írtam már többször. A jelen időszak pedig 2019-től kezdődött el, ami a múlt helyrerakásával indult. Ez a lemez pedig egy új folyamatnak a végleges lenyomata.