C.M.C. - Now
(2021. WEaST CMC Agency Records)
De régen írtam le a fenti kiadó nevét! A Szász György vezette újra életben lévő C.M.C. (Cro-magnoni Cola) az év végére egy teljes, új nagylemezt publikált. Amiben nekem semmi meglepő nem volt, mert egész évben akik követik a zenekart, láthatták, hogy készülget. Szerencsére nem csak digitális, hanem fizikai formátumban is megjelent a Now. A zenekar első, '80-as évek végi '90-es évek eleji időszakáról írtam már többször. A jelen időszak pedig 2019-től kezdődött el, ami a múlt helyrerakásával indult. Ez a lemez pedig egy új folyamatnak a végleges lenyomata.
Az gyanítom, mire ezt kirakom már jó sokan láttátok a magyar CHOKE CITY Szekszárdon felvett négy számos videóját. A négy dalból kettő, a nyáron kijött négyszámos anyagról van, másik kettő a decemberben kirakott új két számos single-ről. Nagyon jó, ködös, melankólikus, elbámulós hangulatú fekete - fehér videó. Nem mellesleg a zenei is marha jól össze van rakva. Nagyon jó modern megszólalású post-punk, talán kicsit rockos, meg tiszta hangzású is úgy, hogy azért a veleje nem veszik el a stílusnak. Nem véletlenül vettem meg a debütáló kazettájukat is még a nyáron.
Ismét egy elmaradás, de szerettem volna, ha nyoma van ennek a lemeznek is a blogon. A Mick Harris vezette SCORN is egy olyan név, amit nagyon régóta követek. Azt hiszem talán már az első lemezüket is megszereztem a '90-es évek elején. Akkor még egy másik ex - Napalm Death tag Nick Bullen is tagja volt, sőt a Godflesh vezér Justin K. Broadrick is beszállt egy ideig. Persze azóta jó sok év eltelt és Harris egyedül maradt, meg a zenéből is kikoptak a gitárok. Mondjuk azok már jó régen. A The Only Place júliusi megjelenése előtt én azt hittem, hogy le is állt a projekt. Pedig újra beindult, mint kiderült már 2019-ben. Akkor is kijött egy lemez, amiről nem is tudtam. No, de akkor most erről a lemezről. Csak azért, mert a napokban újra a fülemig jutott és rájöttem, hogy erről sem írtam. 
A szegedi KOSMODROM megosztott egy új felvételt a bandcamp csatornáján. Nem lett könnyű és nem is lett egyszerűbb az atmoszféra a korábbiaknál. Igazán izgalmas, nehéz és mély lett. Nem kell semmi könnyítésre számítani, mert sem zeneileg, sem szövegileg nem történt meg. Az előző felvételekhez képest is borultabb anyag lett szerintem. Ezen a "dalon" Szatmári Gábor - programok, Erdei Lilla - felolvasás és Orcsik Roland - felolvasás, csengők, doromb dolgozott együtt. Az már az elején egyértelmű, hogy a Legalja nem "csak" egy sima hallgatnivaló. 
Folyamatosan követem a belga P.O.G.O. Records megjelenéseit, így annyira nem meglepő, hogy ismét valami nekem valóba akadtam bele náluk. Ez pedig a francia DISCORDENSE hat számos EP-je. Ami egyébként a hossza miatt, már majdnem nem is EP kategória. A trió felállásról nem sok infóm van. Az biztos, hogy egy basszusgitárosból, egy gitárosból és egy dobgép, sampler "kezelőből" álló brigádot takar a név. Azt gyanítom valamikor 2019 körül alakulhattak, mert az bemutatkozó két számuk 2020 januárjában jelent meg. Egyébként ez a bemutatkozó két darab is helyett kapott a Normandie and five other songs-on, újra masterelve.
Vannak remek dolgok amik annyira az orrunk előtt vannak, hogy nem vesszük észre csak jóval később, mint már lehetett volna. Nálam pont ilyen volt a szegedi LUCY DREAMIN' októberben megjelent lemeze. Csak most jutottam odáig, hogy meghallgassam. Pedig többször belefutottam a névbe, meg egy - egy posztba velük kapcsolatban. Valahogy mindig átsiklottam felettük. Gondoltam majd jól belehallgatok, aztán valamiért el is felejtettem. A napokban mégis csak előkerült egy koncert keresése miatt a név, gondoltam akkor most. Így a többszöri meghallgatás után hihetetlenül örülök neki, hogy most nem léptem tovább. A lemezen négy dal van, a játékidő egy nagylemez hosszúságát adja ki a maga 40 percével. A trió tagjai: Lengyel Zoltán - basszus, ének, portugál gitár, zongora, Tikvicki Tamás - basszus, gitár, Moog minitaur (basszus szintetizátor), és Vázsonyi Ákos dob. Egyből szokatlan lehet, hogy két basszusgitár is van benne, amiről már előre leírom, hogy piszkosul nem tűnik fel elsőre. Csak az halljuk, hogy van benne valami szokatlan megszólalás, ami ennek (is) köszönhető. Persze azért, nem ennyire egyszerű megfejtésű ez a lemez! Szerencsére.
A szicíliai Palmeróban működő JuJu, az idei nyár legnagyobb felfedezése volt számomra. Pedig a Fuzz Club Records miatt, többször belefutottam a nevükbe. Meg bele is hallgattam a korábbi anyagaikba. Igazán viszont az idei Fekete Zaj Fesztiválon tekeredtem bele a zenéjükbe. Meglepett amikor megláttam, hogy új lemezzel jelentkeztek. Mondjuk azt nem tudom miért, mert az utolsó lemezük 2018-ban jött ki. Persze örültem neki, főleg a nyári koncert élmény után nem sokkal jött ez az újdonság. Aztán még jobban örültem, amikor belehallgattam.
Gyanítom, hogy sok mindenkihez eljutott ennek a könyvnek a megjelenése. Sőt, sokan olvasták is, mert a nyáron már kapható volt. Mivel elolvastam én is, gondoltam mégis csak írok róla valamiféle saját benyomást. A Botrányt akarunk! nem egy "CPg könyv", hanem a zenekarral kapcsolatos sajtó megjelenések és bírósági ügyükön keresztül mutatja be a '80-as évek szocialista Magyarországának a szubkulturális műfajokhoz való hozzáállását. Főleg a sajtóét és az Állambiztonságét. Azon belül is leginkább a punk zenéhez, a magyar punk zenekarokhoz , punkok - akik egy nem nagy létszámú közösség voltak akkor - megjelenéséről, figyeltetéséről és az általuk kiváltott reakciókból szemléz. Persze becsúsznak az új hullámos zenekarok is a megfigyeltek közzé. Azt gondoltam, hogy több az Állambiztonság iratiból való fotókópia is lesz benne. Nincsenek benne, ami annak fényében érthető, hogy ezek korábbi kötetekben megjelentek már.
A francia VARSOVIE lemeze is egy olyan, album, ami már korábban megjelent, de adós voltam magamnak a megírással. Most, hogy újra a lemezjátszómba került, kaptam az alkalmon és még időm is volt rá. Szóval, most írok is róluk egy "szösszenetet". A francia duó tagjai 
A francia kiadó kiadványairól is írtam már néhány recenziót. Viszont ez az első lemez, ami teljesen levett az elsőtől az utolsó hangig a lábamról. Még nem döntöttem el, hogy mit fogok pontosan írni erről a lemezről. Mégpedig azért nem, mert az egész egy varázslat. Tudom, be kell gyömöszöljem valami stílusba, de ami meglepő, hogy nem volt nehéz. Teljesen egyértelmű, hogy hova sorolandó stílusban. Igaz szerintem sokan hallottunk hasonlót, de ez a XXI. századi gyönyörűsége és hasonlósága a '80-as éveknek. Annak is egy nem elfelejthető zenei világának. Az dublini duó egy nagyon igényes, anyagot rakott össze. Megérintő, értelmezhető, érezhető, nem felületes és fejhallgatóhoz bilincselő. Remélem már érdekel, hogy milyen is!
Nagyon kedvelem a Forbidden Palace Records kiadó megjelenéseit, mert sohasem lehet tudni, hogy stílusban milyen anyagra lehet tőlük majd számítani. Olyan kiadvánnyal kevésszer találkoztam még, ami valamilyen ponton ne lett volna érdekes számomra. Az október elején kirakott MOMS NEW HOBBY Seawitch EP-je is egy ilyen érdekesség. Sok mindent nem találtam róla, de azért néhány apró megfejtést hozzá igen. Nagyon érdekes anyag lett, pedig semmi kényelmetlen, nehezen hallgatható rész nincs a hat számos EP-n. (Ezt csak azért írom, mert már többször mondták nekem olvasók, hogy amikről írtam nehéz vagy "befordítós".)