Azt gondolom, hogy aki az életkora miatt ezen vagy a turné bármelyik állomásán látta a skót ARCHBISHOP KEBAB-ot, az tuti emlékszik rá. Egyrészt a szokatlan zenére, ami anarcho-punk volt, de nem a szokványos. Másrészt a zenekar tagjainak a megjelenésére és a színpadról áramló energiáikra.

I think anyone who has seen the ARCHBISHOP KEBAB on this tour because of his or her age, will definitely remember it. On one hand, remembers on an unusual music that was anarcho-punk, but not ordinary. On the other hand, the appearance of the band members and their energies flowing from the stage was mesmerizing.

(2019. Self Released)

Nem igazán szoktam magyar, "kis" weboldalak, blogok által ajánlott lemezekről írni én is. Igazán azért nem, mert nagyon tisztelek mindenkit, aki energiákat fektet bele abba, hogy szubkulturális közösségeknek információkat nyújtson. Szerintem, maradjon csak az Ő oldalukon  meg egy - egy ilyen tartalom.  Most kivételt teszek, az egyik általam nagyra becsült ilyen oldal a Memento Mori Egyesület neo-folk.hu -ja, de most még is írok egy náluk megjelent anyagról, mert nagyon tetszik. Hálás vagyok a nevezett oldal szerkesztőjének, hogy kirakta a ROMOKON májusban megjelent anyagát.

A ROMOKON Bakos Levente zenéit takarja, akit én személyesen nem ismerek, de számomra most ért össze, hogy a BARDO blogot is ő csinálja. Amit korábban többször nézegettem, bár  egy ideje nem kalandoztam rajta, így a cikkük által jöttem rá, hogy miért is ismerős ez a  zenekar név.

(2019. Self Released)

Ez az öt számos EP az első anyaga az ECHOSCOPE-nak, ami az Észak - Angliában élő  James Winter zenekara. Az EP-n egy két fős zenei projectként szólal meg, amiben a különös nevű hölgy vokalista TYPHOIDMARY a második  tag. A zene abszolút goth, szintis cucc, némi mostanában post-punknak nevezett beütéssel. amiben egyszerű, de elég jó dalok vannak.

(2019. Antena Krzyku)

A lengyelországi OFF Fesztiválra már évek óta úgy indulok el, hogy megnézem az Antena Krzyku lengyel kiadó milyen anyagokat fog megjelentetni. Ezután borítékolható, hogy fogok is venni lengyel zenekaroktól ezt  - azt. Idén az ötödik lemezét elkészítő TRUPA TRUPA új anyagát vettem meg, ami hivatalosan, csak szeptember 13-án fog megjelenni. Ezt úgy értem, hogy az OFF Festival-ra megjelent, de a világon több label kiadó is terjeszti majd az anyagot ettől a dátumtól. A zenekar korábbi anyagait is hallottam szegről - végről, ezért egyből érdekelt a cucc. Majd a fesztiválon megnéztem a kvázi lemezbemutató koncertet és folyományaként, megvettem az új Of the Sun című lemezt. A zenekart a következő négyes alkotja: Grzegorz Kwiatkowski  - ének, gitár, Wojciech Juchniewicz -  vokál, basszusgitár, gitár , Rafał Wojczal gitár, billentyűk és Tomasz Pawluczuk dob.

(2019. Funeral Party Records)

(2018. Self Released)

Szokatlan lehet, hogy két lemezről is írok egyszerre, de  igazából a két anyag összesen hét dalt takar. Az sem véletlen, hogy az újjal fogom kezdeni. A TEMPLE Of ANGELS egy egyesült államokbeli zenekar, amely a texas-i Austinban alakult, de van valamiféle kapcsolatuk a  california-i Los Angeles-sel  is, de ez nem lényeges annyira és nem is akarom boncolgatni. A zenekart Bre Morell - ének, Rob Glynn - gitár, Cole Tucker - basszusgitár, Patrick Todd - dob, ének, Avery Burton - gitár alkotja.

(2019.Big Out Records)

A USA NAILS négyesének ez a negyedik teljes nagylemeze. A Daniel Holloway, Gareth Thomas, Mathew Reid, Steven Hodson alkotta angol brigád megint rendesen oda tette magát az új lemezén. A korábbi albumok is rendben voltak, de most ez is nagyon elkapott. Főleg azoknak fog bejönni - de nagyon - , akik a noise-rock/punk határvonalán lévő bandákat szeretik. Mondjuk nekem Ők inkább noise-rock zenekar. Legalábbis ez a lemez totálisan az. Az album 12 számot tartalmaz és egytől - egyig remek darabok.

(2019. No Sleep Records)

Először a  lemeznek a borítója fogott meg és ezért is hallgattam bele a STATE FAULTS új albumába. A Jonny Andrew, Michael Weldon, Jared Wallace californiai triójának a harmadik nagy lemeze a Calirvoyant. Lehetséges, hogy többen is ismerik őket, mert elég szép számú rajongó táboruk van és a napokban éppen Európában koncerteznek. Én viszont eddig nem hallottam róluk, de a borító miatt neki ugrottam, hogy meghallgatom őket.

Az új album 11 szerzeményt tartalmaz, olyan jó félórában és elsőre annyira nem is fogott meg. Jöhet a kérdés: Akkor hogy-hogy írsz róla? Elsőre tényleg nem, mert csak bele - bele ugrottam néhány dalba. Oké, screamo/post-hardcore/mathcore keverék,

(2019. Self Released)

Írtam már a korábban a C.M.C-ről (Cro-magoni Cola) (itt), mert számomra az egyik legfontosabb hatású magyar zenekar volt, ami meghatározta, hogy milyen zenék érdekeljenek. Nagyon fiatalon láttam Őket és abban az időben olyan zenét játszottak, amit más akkor itthon nem, de azt hiszem külföldön is kevesen csináltak hasonlót és mély nyomokat hagytak bennem a fellépéseik. A C.M.C egyébként legalább 25 éve nem aktív, de így 30  évvel az első lemezük megjelenése után, most sorban kerülnek fel anyagok a bandcamp oldalukra. Első ötszámos megjelenés a Vörös földek című szerzemény különböző verzióit takarja.

(2019. Controlled Burn Records)

Justin Foley (gitár, ének) és Thad Calabrese (basszus) duója kiegészülve egy dobgéppel nem olyan régen  Magyarországon járt, aminek én nagyon örültem, mert hosszú évek óta követem a duó dolgait. Igaz, nem sűrűn adnak ki lemezt, de akkor mindig olyat, hogy rommá hallgatom. Szerintem aki a SUMAC előtt megnézte őket a Dürer Kertben az nem csalódott bennük. Nagyon erős előadás volt a new-york-iaktól, ahogy a lemez is az lett. Hogy került egy súlyos noise-rock duó a SUMAC elé? Úgy, hogy Aaron Turner SUMAC vezér Hydra Head kiadója adta ki 2007-ben az első The Austerity Program lemezt. Ami nagyon jó ötlet volt, ha csak azt nézem, hogy így ismertem meg a zenekart. 

(2018. Self Released)

Ezen a néven működött már néhány zenekar, de nekem az 1977-ben alakult brit CRISIS mindig nagy kedvencem volt. Ez a  koncert lemez tavaly jelent meg, de mégis írok róla. Miért? Azért, mert a zenekar újra működik és magyar cikket egyet sem találtam róluk. Plusz, a  '90-es években rongyá hallgattam a nagyon nehezen megszerzett HOLOCAUST című lemezüket, amit azóta egyébként 2005-ben  kiadtak újra CD-n Holocaust Hymns címmel. A zenéjük brit punk, egész pontosan ma punknak és post-punknak hívnák és elég nagy áthallás van néhol a korai Joy Division-al (Warsaw). A zenekar 1977-ben alakult, a következő felállásban: Phrazer ének, Lester Jones ritmus gitár, Douglas Pearce gitár (Death In June), Tony Wakeford (Sol Invictus) basszus és Insect Robin dobok. Ez a felállás 1981-ben szétszéledt. Douglas P. és Tony Wakeford létrehozta a neofolk két alapzenekarát és egy stílust teremtettek ezután. Hogy jön ez ide?

(2019. Self Released)

Előre bocsájtom, hogy nem vagyok black-metal rajongó, ezért szokatlan lehet, hogy ez a stílus megnevezés az írásban néhányszor elő fog fordulni. Ennek az egy mondatnak az elolvasása után, lehet elkattint valaki, mert nem bírja a black-metalt, de azért szólok, hogy a Budapesten működő ON GRAVES anyaga azért nem egészen ezt a stílust takarja, még ha az album borító is ezt sugallja. Emiatt  javaslom a tovább olvasást.

A zenekar duó formáció, ami dob, gitár - ének felállásban működik.

Akkor folytatódjon a sorozat! A videó a szokásos minőségű, de azért van még is csak egy kis aktualitása. Még pedig, hogy a TROTTEL Records  nem csak mások, hanem a névadó zenekar a Trottel anyagait is megjelenteti újra. Természetesen vinyl formátumban. ( Ez a borító az eredeti megjelenésé. )

Ezen a 1993-as koncerten a TROTTEL zenekar,

(2019. Self Released)

Újabb csemege Cardiffból, persze csak annak akinek bevillan a post-hardcore, noise-rock mclusky, meg a hasonszőrű Future of the Left zenekarok neve. Igaz előbbi hamar nyugovóra tért három lemez után, míg utóbbi a mai napig aktív. Ja, hogy hogy jön ez ide még? Mindkét zenekarban játszott és játszik Andrew Falkous gitáros, énekes. A most tárgyalt lemezt, meg egész konkrétan ő rakta össze. Ahogy az ezt megelőző tizenhármat is, amit 2014 óta elkövetett. Még mielőtt röviden írnék az új lemezről, még annyit, hogy a CHRISTIAN FITNESS nem olyan, de mégis és mégsem. Érted!?

Rendesen ég a képemen a bőr, mert a GYILKOS II. lemezét nagyon bírtam, de élőben a megjelenés óta nem láttam őket. Pótolni kellene, de mindig közbe jön valami sajnos. Mégis hatalmas öröm számomra, hogy a trió új EP-re készül Obelix Of Power címmel, ezért ízelítőnek közzé is tettek egy dalt a készülő anyagról, Be The Voyager címmel.

(2019.Self Released)

Kaptam a napokban egy levelet és néhány linket, egy elég érdekes ajánlóval. Belehallgattam a bandcamp-en és tudtam, hogy ezt a lemezt végig akarom hallgatni. Néhány napra rá megkaptam hozzá egy  letöltő linket is, amit köszönök! A MANDIVULA egy spanyol formáció, a mögötte álló személyről vagy személyekről nem sokat tudok. Amennyiben jól gondolom akkor egy duó, ahol az elektronikus hangszerek és fő zenei képletek egy emberhez köthetőek. Persze tudok egy nevet, de ha ők nem tartják fontosnak nekem sem az, mert úgyis a zene a lényeg. A másik tag dobokon játszik, erősítve a zene lüktetését és erejét.