(2015, Amphetamine Reptile Records)

Hamarosan, szeptember 27-én újra Magyarországon játszik a legendás Melvins. Ennek kapcsán utána néztem, van-e valami új kiadványuk. Van, bár új nagylemez ugyan nincs a 2014-es Hold It In óta, de egy split lemezt sikerült kiadni a mexikói Le Butcherettes-el közösen. Utóbbi zenekar ugyan nem legenda még, de ami késik, nem múlik. Idén megjelent nagylemezükön nem kisebb nevek működtek közre, mint a Iggy Pop, John Frusciante a producer pedig a Mars Volta tag Omar-Rodrigez Lopez volt. Szóval érdemes utánuk nézni a neten. 

Megjelent az Exterminating Angel 2015-ös demója, ami négy felvételt tartalmaz, három saját nótát, a negyedik pedig  egy Rites of Spring feldolgozás. (A zenekar 1984 - 85-ben a későbbi Fugazi gitárost, Guy Piccioto-t is a tagjai között tudhatta.) 

A zene a '90-es évek elején működött, energikus, nyers, dühös, hard-core - punk bandáit idézi meg, megszólalásban és szövegekben egyaránt. Nagyon energikus az egész anyag, az intrók nagyon hatásosak, a számok pedig robbannak, ráadásul nem 2 perces darálásokat hallunk. Nekem ez a Demo 2015 jobban tetszik, mint a korábbi felvételeik.

Hatalmas piros pont, hogy a bandcamp oldalukon a szövegek magyar fordítással is szerepelnek. Nekem így jobban átjön a mondanivaló.

Letöltés, meghallgatás itt: https://exterminatingangel.bandcamp.com/album/demo-2015

Facebook oldal: https://www.facebook.com/exterminating.angel.bp?fref=ts

Amikor megkaptam a project linkjét, hozzá volt még téve a levélhez, hogy ezek a Médeia Fiai gitárosának, Lanczkor Gábornak a felvételei lesznek. Ezt kár volt említeni, mert az első hallgatásnál folyamatosan kerestem a párhuzamokat. Ez pedig okozott bennem némi görcsöt, pedig személyesen nem is ismerem a szerzőt.

Csak röviden!

A magyar derTanz-t többször láttam már élőben, de igazán most élveztem először, mert végre jól szólt és a basszus, dob, ének felállás nagyon rendben volt. A kompromisszummentes, egyediségre törekvő, szokatlan, nem könnyen fogyasztható  zenéjük, ezen az estén nálam nagyon működött.  Sajnos kevés, ennyire a maga útját járó zenekar működik Magyarországon! Nem punk, nem zaj, nem rock, free-punk, de még az sem, meg nem tudom mi, derTanz.

(2015, Neurot Recordings)

Gondolom sokan emlékeztek a mára legendássá vált TAD-re! A Sub Pop kiadó nagy reménysége volt a ’80-as évek végén, aztán a Nirvana beelőzte őket. Az ominózus turné – amit általában mindenki legendából ismer -, és ami által Budapestet is megjárta a Nirvana, Tad Doyle bandájával volt. Ezóta eltelt nagyon sok idő, volt egy kis szünet, meg egy Hog Molly nevű banda, ezután jött a Brothers of the Sonic Cloth, amely 2009-ben készített egy demót, játszott néhány koncertet, majd 2015 februárjában kiadta azonos című első nagylemezét.

(2015. Trottel Records)

Néhány héttel ezelőtt, még az endhits.hu révén, kaptam egy levelet, amiben két Trottel Records kiadvány volt. Az egyik a most terítékre kerülő Szűkített Kvartett nagylemez. Nem igazán tudtam mire számítsak, mert a név valami komolyzenei dologra utalt nálam, a lemez címe meg általában népzenei produkcióké szokott lenni. A borítón minimális információk, így kezdtem neki a hallgatásnak. Vajon mi is lesz hallható ezen a lemezen?

A négyes tagjai: Bakai Márton – hegedű, Pribay Valéria –cselló, Clemente Gábor – ütőhangszerek, Szalay Tamás - nagybőgő

(2015. Black Wall Records)

Azok, akik hallották a ’90-es évek elején az Egyesült Államokban működő Hammerhead noise-rockját, most bizonyára felkapják a fejüket, hogy mi is ez. Igen, „az a Hammerhead” új lemezzel jelentkezett 2015-ben. Előzménye egy tavalyi Európa turné, amely folytatásaként a  turné után átalakultak az utódzenekarként működő Vaz-zá, így eljutottak Szegedre is, ahol a Jazz Kocsmában szétrobbantották a hallójárataimat. Ott már szó volt róla, hogy lesz új Hammerhead lemez is és íme itt van. A közös pont, hogy Jeff Morridian Jr. és Paul Erickson mindkét bandának tagjai, de a Hammerheadben kiegészülnek Paul Sanders basszistával.

Egy ideje hallgatok egy felvételt, ami a nevezett zenekar 2015. januári koppenhágai koncertje. Azt hittem már eltűntek, mint zenekar, most meg újra előkerültek és nagyon bejött! Néha előkapom a nem túl hallgatóbarát, de nagyon erős, húsz évvel ezelőtti lemezeiket, meghallgatom, és érzem bennük az erőt. Érdekes módon manapság talán jobban értem az üzenetet, mert sajnos van mit újraérteni rajta, még mindig. A ’90-es évek elején kétszer is megfordultak Magyarországon, közvetlenül a rendszerváltás után. Mondtak néhány olyan dolgot, amit nem nagyon hittünk akkor, mégis bekövetkezett. Akik bármelyik fellépésükön ott voltak, mai napig emlékeznek rá, és a zenekar jelképére és állásfoglalására: A partinak vége! A jel számos európai városban megtalálható az utcákon, graffitiként, matricaként, falba vésve. Valamiért fontosnak tartom, hogy  legyen róluk egy írás, - ezért került ki korábban az endhits.hu-ra is - mert számomra és még egy maroknyi ember számára fontosak még ma is, és aktuálisak is sajnos.

(2014, Twilight Records)

A legutóbbi Jarboe koncert után vettem egy Helen Money albumot, amihez kaptam egy Twilight Records kiadványt. Mivel semmit nem tudtam erről az argentin kiadóról, meg a titokzatos nevű AEAEA-ról, egyből ki is csomagoltam, amikor hazaértem. Aztán kinyitva kiderült, hogy ez talán valami izgalmas dolog lesz.

A lemez Anni Hogan angol producer, DJ, zeneszerző hölgy köré épül, aki korábban együtt dolgozott a következő zenészekkel a teljesség igénye nélkül: Marc Almond, Cabaret Voltaire, The The, Nick Cave, Test Dept, Einstürzende Neubauten… tovább nem is sorolom. Impozáns kis lista szerintem, ajánlólevélnek mindenképpen. Mellette közreműködik a lemezen Meredith Yayanos hegedűs és az Amber Asylum énekesnője Kris Force, aki egy remek énekesnő, zenész, és aki ismerős lehet még a Neurosis lemezekről és Jarboe anyagairól is. Az albumon a harmadik fő közreműködő – ezek után nehéz kitalálni – természetesen Jarboe maga.

A 2015-ös év számomra eddigi legjobb hangulatú koncertje a holland The Ex Cserhátszentivánon tartott fellépése volt. Ezután az igazán tüzes, az Etióp Fendikával tartott családias koncert után természetesen sikerült lemezvásárlásba is bonyolódom. Én azok közé tartozom, akit a bakelit gyűjtők azért tartanak őrültnek, mert cd-ket vesz, a „többiek” meg azért, mert egyáltalán lemezt vesz. Ezen az estén vettem három cd-t is. Az egyik szerzemény ez a dupla koncertlemez, ami a zenekar legfrissebb megjelenése.

Korábban is jeleztem, és most is fogom: nem vagyok irodalomkritikus. Szóval ez nem egy kritika és nem is recenzió, csak egy ajánló. Korábban írtam már Lanczkor Gábor Anarchitecture nevű zenei projektjéről, ami erős benyomást gyakorolt rám. Az ismertető írásakor nem tudtam még, hogy ez az anyag egy könyvvel is összekapcsolható, ami a Folyamisten címet viseli.

(2015.Szerzői kiadás)

Számomra is meglepő, hogy egy új Hideg Roncs kiadványról írok. Akik a '90-es évek elején követték a hazai fanzine kultúrát, minden bizonnyal találkoztak a zenekar nevével. Ha máshol nem is, de ha a Második Látás a kezükbe került biztosan, mivel az Rácz Mihály lapja volt, aki a Hideg Roncs tagja volt akkor is, ahogy ma 2015-ben is. Az már korán sem biztos, hogy hallottak is zenét a duó felállástól, pedig akkor igazán izgalmas volt a hasonló kísérletezni merő zenekarok meghallgatása. Igaz, abban az időben nem nagyon léteztek zenekarok az ambient – experimental - drone vonalon, vagy nem nagyon értette azokat senki. A Hideg Roncs ennek ellenére fellépett Európa számos városában, az akkor elég híresnek számító Drone Records kiadott tőlük egy bakelit kislemezt, majd a '90-es évek vége felé hidegre tették a srácok a zenekart a roncsokkal együtt. Az első mondatban szereplő meglepetés pedig annak szól, hogy majd „tizenx” év csend után tavaly láttam a Broder Ferenc, Rácz Mihály felállású Hideg Roncsot élőben, most pedig megkaptam a „csináld magad” mozgalom jegyében elkészült új hétszámos zenei anyagukat.

(2015, Phratry Records)

Van néhány visszatérő csapat nálam, az egyik ilyen a Wisconsini Tyranny is Tyranny. Az első lemezüket is volt szerencsém meghallgatni és írni is róla. A zenekarban 2013 óta a dobos poszton volt változás, így a zenekar jelenlegi tagsága: Jason Jensen – gitár, M. Guy Ficcioto – trombita, basszusgitár, vokál, Jonathan „JB” Brown – dob és Russel Emerson Hall – gitár, ének.

Az új album már a zenekar bandcamp oldalán fenn van, de vinyl formátumban elő lehet rá rendelni (a rendelés májusban lezárult). A felvételek 2014. szeptemberében készültek, a keverés a tavalyi év végén fejeződött be.  A lemez öt, egyáltalán nem rövid felvételt tartalmaz. Az első három darab hét perc feletti játékidővel rendelkezik.

Hol van Elisabetin? A válasz: ez az Erzsébetváros Temesváron van, a koncert pedig a városrész Jézus -  Szíve Katolikus Templomában volt, tavaly ősszel.

Korábban már írtam Daniel Dorobantu zenekaráról a Thy Veils-ről. Akkor is meggyőzőek voltak számomra, ez a videó anyag újra megfogott. Gyönyörű egy óra, gondolkodtató, kikapcsoló zene, elvarázsoló fények, látvány. A zenéjük táplálkozik a világzenéből, az  ambientből, nekem beugrott a Dead Can Dance – nem véletlenül - , az In the Nursery és még mások, de ez  akkor is a temesvári Thy Veils.

Remek kikapcsolódás, csodálkozás, némi elmélyülés! Talán még jobban keretek közzé kellene a számokat szorítani az effektezés mellett,  és akkor még erősebb lenne!

A koncerten játszó négyes: Daniel Dorobantu – elektronika, Manuela Marchis – ének, Ana Telea – gitárok, Radu Pieloiu – dob, ütőshangszerek

https://thyveils.bandcamp.com/

(2015, Szerzői kiadás)

A szegedieknek nem hiszem, hogy be kell mutatni a zenekart. Mármint azokra gondolok, akik nem a populáris zene mezején bolyonganak. A zenekar négytagú, és ez a második nagylemezük. Én vártam ezt a lemezt, mert az első lemez ugyan tetszett, de hatások számomra annyira egyértelműek voltak, hogy kíváncsi voltam, sikerül-e ezeket a „gyerekbetegségeket” kinőnie a zenekarnak.