(2021. Self Released)

Fura lehet, hogy 2022-ben egy 2021-es lemezről írok, de csak most találtam, pontosabban most hívták fel a figyelmem a Kassán működő STANDARD SOCIETY-re. Pontosabban kaptam egy videót egy idei felvételükről, ami a Hradby Samoty Fesztiválon készült.  Emiatt hallgattam meg a tavalyi lemezt, ami igen csak bejött nekem. Mondjuk a koncert videó meg még jobban, de ott egy ötös fogat játszik. Ezt a lemezt meg ketten "rakták össze". Van még egy kassai zenekar a FARA, aminek a tagságával van jelentős átfedés. A kettőnek van köze egymáshoz meg még sem. Ugyan kértem tőlük infót, hogy ez hogy is van, de nem bírtam ki várni, mert napok óta ezt a lemezt hallgatom. Remélem ezt pótoljuk! 

(2022. Self Released)

A REN FLOWERS egy new-yorki zenekar, pontosabban egy előadó. Ahogy "letudtam szedni", 2019 óta pakol felvételeket a bandcamp-re. Az Anhedonia a debütáló nagylemeze, amim 11 felvétel van és eléggé egységes lett hangulatban, még sem lett unalmas. Gyorsan lelehetne csupaszítani post-punk-ra, de mégsem csak az.

A vasárnapot eleve lötyögősre terveztük, meg nagyon sok lengyel előadó volt. Főleg hip-hop, meg pop vonalon, ami nem az én világom. Persze azért találtunk nézni valót, de leginkább háromra fókuszáltunk. Az is igaz, hogy egy lengyel zenekarért mentünk ki magunkhoz képest korán, amit nem bántunk meg.

Az első nap elég erősre sikerült, így némi pihenés, kajálás, városban való séta után ismét kibuszoztunk a fesztivál helyszínre. Mondjuk nem siettük el, de ez a rendezvény nem is erről szól nekünk.

A 2020-as, 2021-es fesztivál a COVID-19 miatt elmaradt, így nagyjából annak a 2020-as évnek a pótlására kerül sor idén az OFF Festival-on, a lengyelországi Katowicében. A benzin árak miatt, vonattal mentünk így délután 6 órára értünk ki. Az már sajnos szemet szúrt egyből, hogy a lemezkiadók és a bő merítésű lemezbolti standok elmaradtak. Sajnáltam, mert eddig ha tetszett valami amit nem ismertem, nagyjából a koncert után megtudtam venni fizikai formátumban. Meg lehetett jó lemezek között böngészgetni, amit sajnos idén nem. A helyszín, a fesztivál mérete viszont szerencsére nem változott és a program is elég jól sikerült. Talán azt lehetett érezni, hogy eddig sem volt túl sok külföldi, de most hallottunk a legkevesebb nem lengyel szót a helyszínen. Igaz azt nem mondom, hogy a műsor nem volt máskor erősebb, de nem volt okunk panaszra.

(2022. Self Released)

Hong-Kongban működő zenekarról sem írtam még. Semmit sem tudok róluk, de ez egy 10 perces bemutatkozó anyag, ami erősen át van  itatva elektronikával. No meg jó kis cold-wave-es, dream-pop-os hangulattal. Dobgép, gitár és női ének a fő csapásvonal. Nagyon jó kis bemutatkozás. Nekem nagyon bejön az énekesnő hangja is, meg az egész hangulata. Kontakt nincs, bandcamp van, más semmi. Nem is tördelem be külön posztként, mert nem tudok róla többet írni.

Link: https://thecrushinhk.bandcamp.com/releases

(2022. Sabotage Records)

A francia BLEAKNESS bemutatkozó anyagáról már írtam korábban (itt). Az elmaradt Fotocrime (US) turné kapcsán ismertem meg őket 2020-ban. A Life At A Standstill június végen jelent meg, amire vinylen is sikerült lecsapnom az Izomerőszakpogó Distro révén. Az albumon tíz új szerzemény van, amelyik egyáltalán nem gyengébbek az előző lemez számainál. Persze van egy kis változás, de azt majd a posztban.

(2022. Zazen Sounds Publishing)

A NAM-KHAR egy német ritual, dark ambient, industrial project, ami jó pár éve működik. A Dok-Pa a sokadik lemeze. Ez nem jelenti azt, hogy mindegyiket ismerem. Sőt, ez az első amit hallottam tőle. Csaba barátom ajánlotta, hogy füleljek bele és valahogy meg fogott amit hallottam. Egyébként belehallgatva a korábbi anyagaikba, elég változó stílusú és minőségű lemezei vannak. Mondjuk nem véletlen, hogy a görög Zazen Sounds kiadó ezt a lemezt jelentette meg, de hát erről majd beljebb.

(2022. Helikon Kiadó)

"A PEN díját bojkottáló szerzők úgy döntöttek, húznak egy vonalat, hogy  a szólásszabadság ettől eddig tart, - és én újra magam előtt láttam az ijesztő szájkosarat, amelyt mindinkább rám akarnak erőltetni, miközben a társadalom egyik rétege egy másik réteg cenzúráját követeli saját nemes szándékú eszméi, illetve a béke meg a jóakarat nevében." - B.E. Ellis - Fehér

El kellett telnie majdnem három évnek ahhoz, hogy a 2019-ben megjelent utolsó Bret Easton Ellis könyv magyarul is megjelenjen. Igazából vártam már, mert mindegyik könyvét olvastam, még ha nem is mindegyik tetszett egyformán. Persze azok az évek elmúltak amikor nagyon átütő volt. Igazából a Hold park volt, ami nagyon tetszett a későbbiek - 2005 -  közül. Az utolsó 2010-es Királyi hálószobák már nem annyira. Szóval valahogy vártam, hogy lesz valami új lendület. Nem vagyok sem irodalmár, sem könyvkritikus, szóval az alábbi sorok inkább olyan érdeklődés felkeltésre szolgálnak. 

(2022. P.O.G.O. Records)

Nagyon kedvelem ennek a belga kiadónak a dolgait, ezért egyértelmű volt, hogy megfogom hallgatni ezt a lemezt. Egyébként ez egy bemutatkozó anyag, szóval nem is nagyon volt mihez kötni. A zenekar tagjai: Yves Vranckx- basszusgitár, sampler, Lionel Beyet- basszusgitár, sampler és Vincent Desantos - dobok, a négyes dalban közreműködik szaxofonon Bruno Margreth. Eleve ez a két basszusos felállás is kíváncsivá tett a lemezzel kapcsolatban. 

(2022. Cold Spring Records)

Az ausztrál  KOLLAPS-ról - ami már lassan nem is ausztrál - , már korábban is írtam recenziót. Igazából leginkább már Wade Black énekes zenekara, aki az egyetlen alapító tag. Folyamatosan változnak körülötte az emberek, ami nem véletlen szerintem. Gondolom a zene miatt is lehet ez, mert nem egyszerű. Egyik lemezük sem az, így ez sem. Tudom, hogy nagyon megosztó a csoport, de nekem kifejezetten bejönnek lemezen. Élőben meg hangulat kell hozzá, mert brutális hangerőn nyomják a zajt.. Sajnos a mostani turné budapesti állomásán nem tudtam megnézni Őket, még ha ott is voltam a helyszínen. Korábban viszont többször is láttam. Az új lemez június 23-án jelent meg, aminek a CD verzióját meg is tudtam venni azért a koncerten.

(2022. Self Released)

Igazából már februárban kiszúrtam magamnak a német ISOCULT-ot. Mondjuk akkor csak egy dalt hallottam tőlük, így nem akartam nagy okosságokat leírni róluk az alapján. Gondoltam megvárom a teljes EP-t, ami májusban meg is jelent. Egyébként az előző anyaguk 2019-ben jelent meg, szóval volt idő agyalgatniuk rajta. Ennek ellenére furán fog hangzani hogy lelövöm az elején, de nincsenek benne nagy megfejtések. Viszont mégis csak jó lett! Legalábbis nekem bejön. No, akkor a részletek!  

(2022. Self Released)

A NEW GRASS egy leginkább egy személyes projekt, amihez néha becsatlakozik egy - két haver. A 2010-es években is több megjelenése is volt, de az most a legújabb anyag, aminek a címét nem kell magyarázni szerencsére. A felvételeket egyébként Lucio Oquendo készítette, aki basszus, ének, gitárok, alapok programozása fronton mindent maga csinál. Ez a ötszámos EP, igen csak jó kedvcsináló a régebbi dolgaihoz.

(2022. Alternate Records)

A LE DAYS igazából nem egy zenekar, hanem a svéd Daniel Hedin munkáinak a nevesítése. Korában írtam a magyar blindblindblind kiadónál megjelent lemezéről. Egy év után itt az új, negyedik nagylemez.  A 11 szerzemény tartalmazó Stuck In My Head-ről, már előre elárulok valamit. Ez nem az a lemez, amit elég egyszer meghallgatni. Ez a fajta album, amire érdemes elég időt és figyelmet fordítani. 

(2022. Self Released)

A BANANACH-ra úgy akadtam rá, hogy belefutottam egy hirdetésbe, ami a indonéz zenekar németországi turnéját reklámozta. Meg az is szimpatikus volt, hogy a négyesben három női tag is van. Nem tudom mikor alakultak, de 2018-ban már megosztottak egy felvételt a bandcamp-en. Mindenesetre a Panoptic Litter a 2022-es öt számos EP-jük, ami nekem bejött. A zenekart a következő négyes alkotja: Karina  - ének, Mojann - gitár, vokál, Fay - dob és Java basszusgitár. Akkor röviden a lemezről.