(2022. NER)

Új Death In June lemez az év végére? Igen is, meg nem is. Bár örültem volna, ha teljesen új lemez lesz. Érdekesnek viszont, mindenképpen érdekes lemez. Ehhez a tizenegy számos anyaghoz megint, Miro Snejdr működött közre billentyűs hangszereken. Akkor tisztázzuk már az elején, hogy milyen lemezről is van szó. Nem szokásos DEATH IN JUNE lemez az biztos. Sokkal több az elektronika és nagyon más stílusúak lettek a dalok. 

(Forbidden Place Records (US), P.O.G.O. Records (BE) 2022.)

A múlt hónap végén jelent meg az angol DEAD MAMMALS ötödik anyaga. A duó tagjai: Chris – gitár, ének, basszus, dob  és Peter – ének. A korábbi anyagokat is ők ketten készítették. Nem mondható, hogy a pandémia rájuk rossz hatással volt, mert elég termékeny két év van mögöttük. A debütáló nagylemezük idén februárban jelent meg, ami szintén nem hagyott hidegen, csak egyszemélyes blog íróként és szerkesztőként nem egyszerű mindenről írni. Az kimaradt, a mostani EP  nem. 

(2022. Zoharum)

A lengyel DÜSSELDORF amolyan legenda fél Lengyelországban. Leginkább az EBM és az elektronikus zene követői között. 1989 óta készítenek felvételeket, igaz a kezdő duóból csak Adam Radecki maradt meg. A kezdeti időszakban a zenéjükre a Front 242, Cabaret Voltaire és hasonló csapatok voltak hatással, de az elektronikus zenek határainak tágulásával ők is kipróbáltak sok mindent. Szóval egyáltalán nem egy kaptafa az korábbi anyagaik.  Az AMOK egy teljesen új nagylemez, amiben Jacak Sokolovski lett Radecki társa és egy igen csak jó és jól hallgatható albumot pakoltak össze.

(2022. Self Released)

Amikor először megláttam a zenekar nevét, már röhögő görcsöm lett. Aztán az EP rövidítés újra értelmezésén megint csak. Mondjuk ezután tök egyértelmű volt, hogy meghallgatom. Az egyből lejött, hogy ez egy frankó kis punk cucc. Eleve minden szám megszólalásáról ez jutott eszembe, plusz amúgy is kedvelem a női énekkel működő ilyen bandákat. A zenekar egyébként Bercelonában működik, de nem feltétlenül katalán, de ez gondolom rohadtul nem érdekli őket sem. A lemez egyébként tényleg EP, mert hat szám van rajta és elég rövidke.

(2022. Nefariusindustries)

Itt az év vége, de egyre csak jönnek a lemezek. Némi keresgélés után találtam meg a new-yorki LACES OUT bemutatkozó nagylemezét. Először kicsit idegenkedtem tőle, mert a szimpla post-hardcore kategórizálás nem annyira üt meg. Valamiért azért mégis úgy gondoltam, hogy belehallgatok és nem bántam meg. Nagyon nem. Azért ez a lemez sokkal több ennél a kategóriánál, de maradjunk ennél egyenlőre, aztán majd kifejtem, hogy mivel több. Az biztos, hogy jó kis anyag lett a maga kilenc számával, meg a hangulatával.

(2022. Island, Zen F.C.)

Van egy csomó elmaradásom idénről, amit nem fogok tudni pótolni. Azonban van néhány lemez ami újra felvillan és nekem fontos, hogy itt legyen. Az angol Yard Act debütáló nagylemeze sem friss, ropogós, mert az év elején jelent meg. Mégis érdemes arra, hogy felhívjam rá a figyelmed ha nem ismered. Nem kell megijedni, mert nem nehéz cucc. Sokkal inkább egy igazi brit indie-rock gitárzene, de nem csak az. Persze az is beszédes, hogy a megjelenés után ez a lemez a brit lemezeladási listán az első héten a második helyen landolt. Emaitt nem is lehet olyasmi, mint amik a blog fő tartalmában szoktak megjelenni. Személyes meg annyi még, hogy nyáron a katowicei OFF Fesztiválon élőben is láttam és utána még jobban bejött a lemez. Megmerem kockáztatni, hogy lemezen izgalmasabb is kicsit.

(2022. Self Released)

Nem az első és azt hiszem nem is az utolsó poszt, amit a C.M.C.-ről írok. Korábban már kifejtettem, hogy miért. Ezzel most nem foglalkoznék, viszont a nem túl régen megjelent Versek a Zajban lemezzel meg mégis csak. A Szász György vezette C.M.C. Workshop nem sokat tétlenkedik, mert egy éven belül a második teljes anyaguk jelenik meg. Természetesen elfogult is vagyok, de ez azért egy webzine hogy ezt megtehessem. Mondjuk nem kell annak lennem, mert a tartalom megismerése után, simán azt gondolom a 2022-es lemezről is, hogy a legjobb helyen van a polcomon. Azért nagyon örülök, hogy az elmúlt egy hónapban a második olyan anyagról írhatok, ami magyar és értéket képvisel. (Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs több, csak nem jut el hozzám vagy már megírják mások azt, amit én is írnék.)

A zajhentes Roger Karmanik által megtestesített Brighter Death Now és a zakatolós-merengős Raison d`Etre tárja szélesre a rozsda rágta ipari hűtőház ajtaját december 7-én a Robotban, a blindblindblind és a Memento Mori közös szervezésében.  

(2022. IcyCold Records)

A Párizsban működő FTR-t nem ismertem eddig, de mivel a kiadó körüli zenekarokat figyelgetem így találtam meg Őket. A zenekar 2013-ban alakult és Future néven kezdte a működését. A Vicky Vivid Experience a harmadik teljes lemezanyaguk, az előző 2019-ben jelent meg. A trió felállás zenéjét hogy hová lehet kötni, azt hiszem aki ismeri az IcyCold kiadványait, gyorsan be is lövi magának. Azért ez nem annyira egyszerű, mert úgy jó ez a lemez, hogy erős kapcsolódások vannak benne más bandákhoz. Legalábbis nálam egyből bevillantak, pedig nem is néztem utána az elsőhallgatás után sem, más ismertetőknek. Ezeket a kapcsolódást meg a posztban úgyis leírom.

(2022. Sun & Moon Records)

Nem gondoltam, hogy fogok írni a második PIRKAN lemezről. Több ok miatt is. Az első, hogy már többen írtak róla, a második meg hogy sokkal inkább népzenei túl súlyt feltételeztem a lemezen. A folkos cuccokról meg sohasem tudok igazán jól írni. Aztán meghallgattam a lemezt és mindenképpen szerettem volna, ha feltűnik a blogon. Mégpedig azért, mert kevés ilyen magyar lemez jelenik meg vagy kerül a látóterembe.

(2022. Neurot Recordings)

Azt hiszem sokan hallottak erről a zenekarról, vélhetően a Neurosis miatt. Persze ez nem egy Neurosis klón banda vagy lemez és nem is baj. A zenekar nem csak kiadó miatt, hanem a nevezett zenekar billentyűse Noah Landis miatt köthető a TENSION SPAN-hez. A trió dolgairól már lehetett hallani, meg közzétettek dalokat is. Most megjelent a teljes nagylemez 13 dallal, amire igencsak kíváncsi voltam. A zenekar a COVID alatt kezdett együtt dolgozni, majd kicsit komolyabb lett a dolog, meg azért Steve von Till adott nekik egy kis lökést, hogy kezdjenek a felvételekkel valamit. A zenekart Noah Landis (Neurosis, Christ On Parade) - ének, billentyűk , Matt Parrillo (Dystopia, Kicker) - gitár és Geoff Evans (Asunder) - gitár alkotja.

(2022. Self Released, 9 Lies)

Mostanában nem írtam hard-core lemezről. Valahogy nem akadtam bele olyanba, ami megfogott volna egyből. Gondolom kitalálható, hogy ez talán egy hard-core lemez recenzió lesz. A magyar EXTERMINATING ANGEL 2015-ös demójáról írtam a megjelenésekor, mert nagyon bejött. Aztán volt egy hosszabb csend a zenekar körül, majd 2019-ben egy új lemez. Az valahogy kimaradt a blogról, meg bevallom én sem mélyedtem bele. Most úgy akadtam újra rájuk, hogy kijött egy videó és be is ütött nálam. Néhány hónappal ezelőtt meg hallottam is róla hogy lesz új anyag. Ráadásul "szerencsésen" pont úgy alakult, hogy pontosan ilyesmit kerestem valamiért  hallgatni is.

(2022. Humo, Pifia Records, Felxidiscos)

Spanyol zenekarról régen írtam, de ilyen karcosról még nem sikerült. Amikor belehallgattam ebbe a lemezbe egyből megfogott a megszólalása. A zenekarról nem nagyon nyomoztam infók után, de annyi biztos, hogy 2014 óta jelentetnek meg anyagokat. Amik közül egyik sem laza. A Balcanes dob, basszus, gitár, ének felállásban nyomja, plusz némi elektronikát is használ a zenéjében. No, de ezeket sem a populáris formában. Az új lemezen kilenc dal van post-punk, noise-rock és némi experimental, meg szerintem industrial keverékben.

Néha a beszéd nem elég

Munly Munly, Kanada szeretett gyermeke. Mesés történetét könnyen megtalálhatjuk némi internetes kereséssel egy Wikipedia bejegyzésből. De mindnyájan jól ismerjük ezeket a bejegyzéseket, hogy: Jay Munly, (majd felsorolva a többi név amin ismerhetjük ((Munly és Munly Jay Munly))), aztán jönnek a nyilvánvaló tények; hogy bendzsón játszik, hogy gitáros, hogy énekes és  dalszerző.