(2021. Self Released)

Ezt az ausztrál bandát, egy teljesen más dolog miatt küldték át nekem, nem feltétlenül azért, hogy hallgassam is meg. Meghallgattam! Azt hiszem, igen jól tettem. A négytagú MOUTHBREATHE(R)-ről olyan sok mindent nem tudtam meg, de azt igen, hogy elég friss csapat lehet, mert tavaly kezdték el "kiszórni" az első számaikat. Az Eat God, See Acid az első teljes lemez anyaguk, ami a stílusukat tekintve jól megfogható. Ráadásul annyira állat lett, hogy simán azt mondtam volna, hogy ez a sokadik lemezük. Ja! Milyen stílus? Mindjárt leírom.

(2021. Cruel Nature Records)

Szokatlan, darabolt című lemez ez, ami nem is egy lemez, hanem négy és egy kazetta megjelenés. Ami a legkülönlegesebb, hogy dupla kazi formulában jött ki, amilyet vagy 15 -20 éve nem hallottam. Az angol LUSH WORKER egy MIKE VEST nevű fazon egyik projektje. Az egyik,  mert van még mellette vagy négy zenekar amiben játszik, amit leírhatnék okosan, hogy mik ezek, de nem fogom, mert életemben nem hallottam róluk. Szóval, ezzel az anyaggal bármit is párhuzamba állítani amúgy sem tudnék. Mindenesetre, ha valaki végig szeretné tolni ezt a megjelenést, akkor kell hozzá legalább két óra szabadidő, meg a gitáreffektezés szeretete.

2021. Forbidden Place Records)

 A fura nevű YUKA ZOLO egy négytagú csapat, ami az egyesült államokbeli Madison-ban működik. A hatszámos bemutatkozó anyaguk nem olyan régen jelent meg, amelynek a felvételei 2020. október 21-én zajlottak. Sokat nem szaroztak, mert egy nap alatt fel is vették azt. A kicsit több, mint negyedórás anyag, 100 példányban kazettán fog megjelenni, de a bandcampnek köszönhetően, most ingyen letölthető.

(2021 TRISOL)

A luxemburgi Jérôme Reuter vezette ROME-ot szerintem elég sokan ismerik. Legalábbis azokban a körökben, ahol a neofolk, post-industrial műfajok szerelmesei találkoznak. Főleg azért, mert a sorolt stílusok rajongói 2006 óta, folyamatosan "kapnak" Jérôme munkáiból. Plusz azt hiszem, hogy jelenleg a neofolk műfaj 10 legismertebb zenekara között biztosan ott van a ROME. A Parlez-Vous Hate? a sokadik nagylemez, ami ezen név alatt jelenik meg. Bevallom, egy ideje nem követem a kiadványait, mert valahogy a folyamatos felvétel megjelenései miatt, elvesztettem az érdeklődésem irántuk. Az elmúlt hetekben találkoztam az új anyag megjelenésével, és valahogy elkezdett érdekelni. Plusz az időjárás, a korlátozások, meg a hangulatom miatt is, valamiért késztetést éreztem, hogy megismerjem az új lemez számait.

(2021. Sierpien Records

Szibériában tevékenykedő zenekarról még sohasem írtam. A JUTTA SAMBONA, pedig ott működik a Barnaul nevű hatszáz ezres városban. Hozzám pedig úgy jutott el, hogy a szentpéterváti Sierpien Records oldalára tévedve megtetszett a borító, meg azt hittem, hogy valami női előadó lemeze lesz. Ami természetesen nem lett, ettől függetlenül gyorsan végig ment a nagyjából negyedórás anyag, úgy háromszor egymás után. Mit lehet írni egy olyan zenekaról, amiről szinte nulla infót találtam? Nagyjából ennyit.

(2021. Forbidden Place Records)

Ezt hogy hozták össze? A FRACK! 2020-ban alakult állítólag Sacramento-ban és ez a debütáló anyaguk! Bár én találtam korábbi koncertjüket is. A zenekar trió felállású, Chema Salinas - gitár, ének, Malcolm O"Keefe - basszus és Eric Marais - dob, ének, és nagyon oda rakták magukat, mert egy baromi jó 11 számos cuccot pakoltak össze, amin valójában 12 dal van, de az meg a  Black Flag Rise Above-ja. Mondjak még valamit róla? Azért néhány mondatot csak írok még.

Gondolom a Black Flag megvan, gyanítom a The Jesus Lizard is, na a FRACK! nem olyan, de mégis csak mintha a kettőt összeengedték volna.

(2020. Self Released)

A SHUM-ra a bandcamp-en találtam rá. Belehallgattam és rendeltem is gyorsan egy kazit, egészen Miskolcról. A projekt Varsás Gábor gitáros, szerzőt takarja. Bevillanhat, hogy akkor itt valamiféle dalok lesznek, de nem lesznek. Még pedig azért nem mert az egy teljesen más zenei világ, viszont magyar viszonylatban egy nagyon jól sikerült anyag lett. Előadhatnám, hogy a korábbi munkáihoz miben,  vagy miben nem hasonlót, de nem fogom, mert azokat nem hallgattam meg és a poszt befejezésig nem is fogom. Ennek egyszerű oka az, hogy nem akarom keverni az élményt. Igen, az élményt.

(2020. Zoharum)

Sokáig tipródtam, hogy ismét írjak-e az orosz PHURPA új anyagáról. Leginkább azért, mert ez a harmadik felvételük amiről írok. Persze ahhoz, hogy korábban írjak a decemberben kijött majdnem 45 percről, meg kellett volna hallgassam először is. Elveimmel ellenkezve vinyl-en rendeltem meg a lengyel Zoharum kiadótól, de mivel más fizikai formátum nem volt ez maradt. Én az ilyen "zenét" - bár, ez több annál vagy más - jobban szeretem egyben hallgatni, hogy ne kelljen fordítgatni a lemezt. Meg aki ismeri az Alexey Tegin vezette porjektet tudja, hogy ez nem igazán háttérzaj és nem mindennapra való. Szóval csak most, hetekkel később jutottam el odáig, hogy meghallgassam és bele temetkezzek. Plusz, valahogy a hétvégi napok,sok minden miatt, "rá is hívták" nekem ezt a lemezt a lejátszómra.

(2021. P.O.G.O. Records)

A DEW egy olyan tiró, aminek a bemutatkozó anyagról is írtam, mert nagyon bejött. Természetesen ebben sem csalódtam. Leginkább azért, mert  a közel félórás új lemez a  Rau, nem igazán "hagyott békén". A  három tagú alakulat, amelynek a tagjai: Andre – ütemek, programok, gitár, Peter – basszus és Micha – szöveg, ének elég jó kis, sötét, zajos  anyagot rakott össze ismét. 

(2021. Self Released)

Persze, talán túl korai még azt mondani, hogy idei kiadvány, pedig ez az. Igaz, a felvételek 2020 augusztusában készültek és 2020 szeptemberében lettek keverve. A CLUB LOCK egy ausztrál duó, amelynek az első teljes lemeze a Precious Metal. Ami nekem egy kis frissítő "szellemidézés", amit mindjárt ki is fejtek, hogy miért. 

(2020. Self Relased)

Azok akik követik a dark-ambeint, ritual-ambinet előadókat, annak nem ismertlen a svéd LEIDUNGR neve. Nekem egyébként nem ők voltak meg először, hanem a sokkal erősebben martial - industrial, neo-classical keverék ARDITI.  Persze van hasonlóság a két csoport között, mivel a tagokban van átfedés, de számomra a LEIDUNGR egy sokkal tisztább vonalú zenei alakulat. A 2020. december 21-én a Nap újjászületésének dedikált Hibernal Solistice, című lemezük egy nagyon jól összerakott anyag lett.

(2020. Self Released)

Azt gondoltam, hogy így az év végére jön az uborka szezon, erre a spanyol MANDIVULA csak kidobott még egy ötszámos anyagot. Az egy személyes spanyol projekt  elektronikus alapokra épített, cold-wave, dark-wave,  post-punk beütésű lemezeket jelentet meg. Na jó némi basszusgitárral effektezve, meg ezen a lemezen nekem kicsit mást is. A hangulata ellenére, egyébként az új lemez egyáltalán nem hagyott hidegen. Még úgysem, hogy a hangulata igen csak hűvös. 

 Eleve a borító is nagyon megfogott, de persze az igazi tartalom a borító mögött van.

(2020. Porjekt)

Nem hiszem, hogy a Sam Rosenthal vezette Black Tape For A Blue Girl -t a goth, dark - wave rajongóknak nagyon be kellene mutatni mert több mint, 30 éve működik ezen  név alatt. Nekem nem mindegyik lemezüket sikerült megszerezzem, mert annak idején nem volt könnyű. Annyit azért hallottam Tőlük, hogy ebben a műfajban méltán nevezhetem az egyik kedvencemnek. A bandcamp oldalukon elég jól van dokumentálva minden hangzóanyaguk, ami megjelent. Meg rengeteg sajtó anyag is található róluk az interneten egyébként. Tavasszal ingyen letölthetővé vált Highlights címen egy 2016 - 2020 közötti válogatás, ami szerintem egy nagyon pazar 50 perces válogatás.  

Erre a napokban szerintem az egyik legjobb lemezüket ismét elérhetővé tették digitálisan,

(2020. Sabotage/Destructor Records)

Akik szokták figyelni a posztjaimat, azoknak a francia BLEAKNESS neve ismerős lehet. Mégpedig azért, mert tavasszal az első COVID-19 hullám idején írtam a 2019 decemberében megjelent nagylemezükről  egy ismertetőt. Gondolom nem kell mondjam, hogy nem véletlenül írtam. Kicsit akkor még reménykedtem benne, hogy a FOTOCRIME-al együtt láthatom őket májusban élőben. Sajnos nem jött össze, de alig várom, hogy legyen pótlás. Mégpedig azért, mert az előző Funcionally Extinct című lemez megfordult párszor a lejátszómban. Néhány héttel ezelőtt, pedig kijött az új EP.

(2020. P.O.G.O. Records)

Amennyiben jól emlékszem - persze, jól emlékszem - , néhány évvel ezelőtt írtam az orosz JARS akkor megjelent, azonos című lemezéről (itt). A különbség annyi volt, hogy az a debütáló nagylemez volt, ez meg már a harmadik teljes album.  Persze jelentettek meg EP-t, koncert felvételeket is közben. Hihetetlenül "bika"  volt az egész anyag miden szempontból. Megszólalásban, a számok tempójában, plusz volt hozzá egy jó kis koncert videó, ami azért vissza adta, hogy a trió nem csak felvételen "állat", hanem egyébként is oda csapnak, ha kell.

A nagy járvány közben, idén augusztus és október között Moszkvában szépen összepakoltak egy 9 számos lemezt, ugyanúgy a trió felállásban, csak éppen a basszusgitáros és dobos poszton történt változás.