WHITE STAINS - Singleminded Dualisms (Wooden BOXSET CD)
(2023. Zoharum)
Csak gyanítom, hogy talán csak egy - két olvasó kapja fel a fejét a zenekar nevére. Leginkább azért, mert a svéd WHITE STAINS soha sem volt valamiért a fősodorban. Mondjuk érthető is hogy miért emlékeznek kevesen, mert azért a klasszikus dolgaik olyan 30 évvel ezelőtt jelentek meg. Talán néhányan a PSYCHIC TV-vel közös - igazából Genesis P - Orridge és Paula P - Orridge vett részt rajta -, stockholmi koncert album miatt emlékezhetnek rájuk. Szóval nem mai a zenekar, és ez az album sem. A Singleminded Dualisms egy összefoglaló "újrakiadás", ami a zenekar 1988 -1989-ben készült felvételeit tartalmazza.
Na, ez rohadt jó! A francia VANTRE egy trió, amiben két basszeros és egy dobos nyomja a matchrock-ot. Persze ez nem biztos, hogy ez a stílus meghatározás mindenkinél jó meghívás a meghallgatásra. Viszont az már talán igen, hogy 
A kaliforniai PIETI-re a bandcampen keresgélés közben találtam rá. Valahogy az esős időben egy kis dark-wave cuccra szerettem volna ráakadni, ami az aktuális hangulatomhoz megfelelő. Így az államokbeli duó négy számos EP-jére esett a választásom. Meghallgattam egyszer, majd még vagy kétszer, meg azóta eltelt néhány nap és újra. Aminek az oka, hogy nagyon jó hangulata van, meg egyébként is szeretem az ilyesmi, ha jó időben talál meg. 
Nem gondolom, hogy hirtelen a zenekar névre sokan felkapják a fejüket. Főleg azért, mert ez egy debütáló lemez. Arra viszont szerintem annál inkább, hogy kik a nevezett duó tagjai. Természetesen a "feketeövesek" tudják, hogy LOUD AS GIANTS Justin K. Broadrick (Godflesh, Jesu, Final, JK Flash, ect.) és Dirk Serries (ex-Vidna Obmana, Microphonics sorozat, meg még kitudja mi) belga muzsikus közös anyaga. Mivel mind két Úriember munkásságát a '90-es évek óta próbálom követni, így természetesen ez egy elfogult poszt lesz. Leginkább azért, amit már néhányszor kifejtettem a véleményem mind a Godflesh, mind a Vidna Obmana általam való nagyra becsültségéről. 
Lesz egy olyan típusú fesztivál, amilyen jó régen nem volt sem Budapesten, sem Magyarországon. Főzenekarként a német DARKWOOD-al, magyar viszonylatban pedig három olyan fellépővel, akik jó ideje nem léptek fel itthon. Különleges lesz, mert nem igazán széles közönséggel bír már a ez darkfolk/neofolk/industrial szcéna. Emiatt kevés ilyen esemény történik. Igazán erőteljes, mély zenekére lehet számítani. A magyar vonalat a CAWATANA, a LARRNAKH és a hosszú idő után új programmal kiálló STURMAST adja. Hozzájuk kapcsolódik felvezetésnek a post-punk, "shoenoise" NAQOY duója. A fesztivál az öt fellépő ellenére igen csak baráti belépő árat kóstál a maga 3.800 Ft-os árával. Mindenképpen megéri eljönni és megnézni a zenekarokat. A zenekarokról, zenéjükről részletes információk a posztban.
Direkt nem írtam oda, hogy mikori a kiadás, mert megtévesztő lenne. Még pedig azért, mert a PITCHMAN egy lassan 30 éve nem létező zenekar. A Washington D.C.-ben egykor működő banda tagjai: Drée Thibert –ének. Matt Kiehl – gitár, Gabe Andruzzi – basszus és Aaron Brenner – dob. Az kapott le ebben a lemezben, hogy valami hiheteltenül őszinte cucc. Ráadásul azért az említett város, szerintem mindannyian vágjuk milyen bandákról volt híres a ’80-es évek közepén, végén. Soroljam? Bad Brains, Fugazi, Minor Threat, Youth Brigade és még lehetne sorolni. Szóval ebből elindulva gondolom már megvan a zenekar stílusa.
Nem is tudom honnan kezdjem. Olyan 2015 körül hallottam egy spanyol zenekarról, aminek VIVA BAZOOKA volt a neve. A Beso Mata Banda Bang! című lemezüket elég sokszor hallgattam, de azt hiszem akkor még nem volt meg a blog, így nem is írtam róla. Sokszor hallgattam, mert annyira bejött a dob - gitár duó zenéje. Ráadásul jó húzós is volt, a mai napig nincs olyan érzésem, hogy rossz szerzemény lenne rajta. Aztán jó sok évig nem is hallottam róluk. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy az élet úgy hozta, hogy Csehországban A. MAIAH koncertje után kiderült, hogy Ő volt az említett zenekar gitárosa. Fogalmam sem volt róla. Annyira meglepett, hogy nagyon reagálni sem tudtam rá. Legnagyobb örömömre, megkaptam tőle az említett VIVA BAZOOKA albumot, majd a tavaly megjelent saját CD albumát is. De nem a múlt a lényeges, hanem a jelen. Gyorsan meg is hallgattam a megjelent CD-t a megfelelő pillanatban egy jó fejhallgatóval, meg azután még néhányszor. Még pedig azért, mert adott is valamit, plusz a DESAGERPENAK Asier Maiah baszk gitáros, szerző utolsó megjelent lemeze és ez a poszt erről fog szólni.
Pont agyalgattam, hogy valami karcosabb cuccot hallgatnék, erre pont „szembe jött velem” az Izomerőszakpogó Distro kínálatában az oaklandi ADRENOCHROME új lemeze. Belehallgattam és egyből végig is ment az LP anyaga a bandcamp-ről. Plusz a zenekar neve bevillantotta a The Sisters Of Mercy egyik korai számát, aminek ez a címe. Valahogy úgy érzem, hogy nem véletlen a névválasztás! A négyes tagjai: GINA MARIE – ének, ANDRES RUIZ –gitár, ALEX RIVAS basszus és BRIANNE HANSHAW dob. A zenekarnak ez az első teljes nagylemez és elég erősre sikerült. Legalábbis nekem nagyon bejön. A lemez egyébként 2022 nyarán jelent meg, a vinyl kiadás ért el Európába a múlt hónapban, így került a lejátszás listámba.
Nem hiszem hogy azok, akik a kicsit „sötétebb” zenékben otthon vannak nem hallottak még a budapesti Utolsó Hullámról. Egyrészt, mert néhány koncertet már játszottak is, másrészt meg ennyire egyértelmű hangzású zenekar nincs a stílusukban itthon. Láttam a zenekart többször és annak ellenére, hogy minden zenei hatás teljesen egyértelmű volt számomra mégis tetszett élőben. Lehet ez egy elfogult ismertető lesz, mert az elfogultságom abból is fakad, hogy hasonló stílusú zenék voltak az első kedvenceim tinédzserként. A zenekari négyes tagjai: Jakab (Motyó) Árpád gitár, ének, Némedi Tamás – gitár, Szegi Csongor basszus és Buda Richárd szintetizátor, dobgép.
Korábban írtam már a CATALOGUE-ról, mert egy erős kis anyagot adtak ki tavaly, ami az esszenciája az eddig dolgaiknak. Ugyan tudtam, hogy meg fog jelenni egy új lemez, meg azt is, hogy januárban ki is jött. Viszont sajnos csak most jutottam el odáig, hogy meghallgassam. Éreztem, hogy ez nagyon befog jönni nekem. Telibe is talált. A marseille-i trió egy nagyon jó ki lemezt pakolt össze. Címkének post-punk lehetne, de a posztban mindjárt jól leírom, hogy nem feltétlenül az, lehet hogy nem is az..
Alex Kelman orosz származású. Pozsonyban élő zenész, akinek az Ilusia a második teljes nagylemeze a saját nevén. Igen kitalálható, hogy egyéb projectjei is voltak. Ráadásul nem is rosszak! Az új album a 2020 - 2022 közötti szerzemények gyűjteménye. Volt szerencsém hallani a lemezbemutató koncerten élőben, tetszett. Lemezen hallgatva valahogy meg még jobban. Két közös érzése volt a koncert megnézése és a lemez meghallgatása után bennem. Mindkettőnél úgy éreztem, hogy nagyon hamar véget ért. Mégpedig azért mert eléggé vitt magával. Természetesen beszereztem az albumot és a koncert pozitív élménye után, kaptam még egy pozitív kicsit több mint félórát. Függetlenül attól, hogy nagyon is populáris lemez, ami tele van elektronikával engem mégis megfogott.
Honnan kezdjem? A SERMON-ra magamtól sohasem találtam volna rá. Leginkább azért, mert valahogy a zene amit Ők játszanak nem kerül a látókörömbe. Kicsit furcsáltam, hogy a doom zenekar küld nekem levelet, mert nem szoktam hasonlókról írni. Aztán elkezdett érdekelni, mert török black/doom zenekarba meg végképp nem szoktam belefutni. Ugyan nem az én stílusom, bár a ’90-es években volt néhány amit kedveltem, mégis meghallgattam és nem bántam meg. Egyébként ez a zenekar bemutatkozó anyaga, amiről ha nem tudom rohadtul nem gondoltam volna azt.
Írtam már többször az orosz PHURPA lemezeiről, meg azt hiszem előadásukról is. A ZaZen Sound kiadó eleve dark – ambinet, ritual – ambient, ambientt és kicsit sötétebb dolgokkal foglalkozik, szóval nem meglepő, hogy az Alexey Tegin vezette csoport náluk jelentette meg az új lemezeit. Lemezeit? Merülhet fel valakiben. Igen, mert hogy ez két lemez ami egy napon, de külön – külön jelent meg. A két album borítója sem egyezik. Viszont a tartalomban nincs semmi változás. Pontosabban van, csak a rituális vonala ugyanaz. Aki ismeri a PHURPA-t, az már „skippeli” is a posztot. Nem írom, hogy nem kéne, mert semmi olyan nem lesz benne, amit nem tudnál. Nekem ez a csoport fontos több dolog miatt is, ezért mégis csak írok még róla.
Ennél szebb lemezt idén még nem hallottam. Igen, szép. Egyrészt a hangszerelés, másrészt a hangulata és kompozíciók felépítése miatt is. Az Ô Lake egy francia project, amit Sylvian Taxier francia zenész alapított 2017-ben. Nem is tudom hogyan fogalmazzam meg, hogy mi is hallható a lemezen. Annak ellenére, hogy nem nehezen megfogható a stílusa számomra, a szépsége mégis mindent visz. Nem is érdemes kategórizálni. Neoclassical, kortárs komoly zene? Legyen az első, mert az utóbbihoz kicsit könnyedebb. A szerzőt Alphonse de Lamartine (1790 – 1869) a francia romantika egyik legmeghatározóbb költője inspirálta, ami gyönyörűen átjön a zenén keresztül. A lemezt nem a napokban kaptam, de időzítés, hely és a megfelelő környezet kellett, hogy meghallgassam többször is. Mindjárt le is írom miért, miután az újra belehallgatások utána, a melengető érzéseim elmúltak.